Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Moneblum avagy a kék ember: kameruni bulu hőseposz
különbségeket mutat a már bemutatott gaboni etnikum hősi elbeszéléseihez képest. Az ének - mint Awona írja - két óriás hős, Akoma Mba és Abo Mama közötti küzdelmet mondja el. Akoma, mint az ekang nép legfelsőbb főnöke, kinevezi a két fő népcsoport vezetőjét. Ezt az egész nép helyesli, csak Abo Mama nem, a jemedziit törzsből, aki megtámadja Otungut (a kifogásolt törzsfőt), és elhagyja őt az erdőben, távol az övéitől. Rendkívüli módon két unokatestvérnek (?) kellene születnie ahhoz, hogy Otangut kiszabadíthassák. A fölismerhetetlenné vált Otangut azonban csak számos fortély és kaland után sikerül megtalálni. Miközben az ekang nép nem tudja legyőzni Abo Mamát, súlyos vereséget szenvednek. Akoma Mba ekkor, Ajom Ngang Otyá, az ekang nép nagy mágikus erővel rendelkező varázslója tanácsára lefejezteti magát, leszáll az alvilágba, hogy nagynénje, Ejanga révén asszonnyá változzon. Visszajön a földre, és fölüti lakóhelyét a „kilenc út" kereszteződésénél. Az egész ekang nép szerelmes lesz a szép asszonyba, de neki csak Abo Mama tetszik, aki el is veszi feleségül, és elviszi a saját országába. Itt az asszony mindent megtesz, hogy fölfedje a titkot, mi teszi Abo Mamát legyőzhetetlenné. „Óh, te, kis szívem, mondja neki akkor, / Gyere, s lásd a nyolc ágú botomat! / íme, a bot, amellyel vezetem / Nana Ebang Mfek unokáinak országát." Vagyis egy varázsbotról van szó, a neve: sakonglo konglo. „Ha valaki megtámad, / kezébe adom a hasonmását!" Az asszony erre fogta, lenyelte a varázsbotot, és azon nyomban visszaváltozott Akoma Mba-vá. És eljött a bosszú órája, Mba akkorát ütött Mama fejére, hogy az nyakig a földbe süllyedt, vagyis ideiglenes börtönébe került, mindaddig, amíg az ekang nép dönt majd a sorsáról. * * * A régiónak nem a pahouin csoportba tartozó eposzteremtő népei: a basaa, a nzime, a bapunu, a mbédé (ombamba csoport) vagy a duala (nevében megegyezve a nagy kameruni kikötővárossal) etnikumok, míg pl. oly nagyobb lélekszámú iszlámosodott népek köréből, mint a bamileke és bafusszam vagy az adamawa fülbe, eposzok (eddig legalábbis még) nem ismertek (utóbbiaktól viszont terjedelmes történeti elbeszéléseket gyűjtöttek). A dél-kameruni basaa etnikum hilung (hilu) énekei, amelyek esetében a műfajnév a pahouin népekhez hasonlóan egy az énekek kíséretéül szolgáló, lantszerű hangszer nevéből ered, ugyancsak többféle témát foglalnak magukba. Az egyik első gyűjtött és lejegyzett szöveg (Joseph Mbuoi - Pierre Ngijol Ngijol, 1967) főhőse Ngog. Ez az antiszociális figura megölve testvérét visszaköveteli annak özvegye hozományát, méghozzá az elválás nyilvános kihirdetését igényelve, eközben saját anyjával is súlyos konfliktusba keveredik. A következő két epizód a főhős hosszú utazását mutatja be az egyetemlegesen megvetett Bakembe klánhoz, a minden újdonsült harcos megválasztásának színhelyére. A következő epizódban a hazatérő főhős fékevesztett gyilkossá válik, megölve a saját anyját, feleségét, rabszolgáját és a gyermekét is, bár (a szóbeli irodalomban spontán működő lélektani motiváció jegyében) a főhős felmutat néminemű emberi érzéseket is a cselekvéseit felmutató ének szerint. A záró ötödik epizódban a féktelen Ngog kikezd szomszédjával, Mbon Ngog-gal, akit arra az esztelen dologra akar rávenni, hogy megszentségtelenítse Ngee-t, a basaa-mpoo társadalom leghatalmasabb maszkját. Összecsapás következik, amelynek során Ngog legyőzetik. Majd az egész basaa vidékről összegyűlt nagytanács Ngogot vízbe fojtásra ítéli. A basaa nép köréből még további eposzi tematikák ismertek. Kiadásra került egy négylemezes album is, amelyen többek között egy idős basaa asszony két, az előző témájától teljesen eltérő történetet magába foglaló, hosszú éneke található meg teljes két- (eredeti és francia) nyelvű szövegátírással. Maga Nguijol professzor egy másik hosszú változatot doktori disszertációjába illesztett be, amely aztán a yaoundé-i egyetemi kiadónál jelent meg. Ez utóbbi, amely a Hitong fiai címet viseli, a következő történettel szolgál: az ifjú 37
