Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Aidoo, Ama Ata: Szaftos történet
Tehát a megkönnyebbülés nem tartott sokáig. Egyáltalán nem. Mert az egyik pillanatban még nevettek, aztán Blanche elmondta a barátnőjének, hogy a tiszteletére előszörre próbált ki egy új és egzotikus receptet, és a végeredmény kitűnő volt. Összeszorult Aku-Yaa gyomra. Honnan jött ez a szorongás? Csak úgy. Aku-Yaa nem tudta. „Egy egzotikus étel?" Sokat és elég régóta utazott a világban ahhoz, hogy mostanra már tudja, mi manapság az egzotikus jelentése: furcsa, bizarr, bugyuta: mindazok, akik furcsán öltözködnek, meg az öltözékek, amelyeket viselnek, ruhák, amelyek jelmezként írhatók le, holott nem a színházban, hanem a mindennapokon viselik azokat; annyira erős akcentusok, hogy a tulajdonosuk akár az anyanyelvén is beszélhetne, és ezzel megkímélné magát és „minket" is a bosz- szúságoktól; egész kultúrák, amelyekre a „modern" kifejezés soha nem alkalmazható... emberek, akik nem hajlandóak az internettel bíbelődni. Aztán behajtottak Blanche kocsibeállójába. Aku-Yaa mindig azt gondolta, hogy a barátnője lakása gyönyörű, újra meg is mondta ezt neki, és komolyan gondolta. Ragyogóan tiszta és kortárs dizájn. A két macskája és a nagy kutyája jól gondozottnak tűnt, mindeközben minden más elegánsan vidámnak és szívélyesnek nézett ki. Minden tényleg egészen ünnepélyes volt.- Úgy gondoltam, hogy egy nyugis négyfogásos étkezéssel vendégelném meg magunkat - jelentette be lelkesen Blanche, miután megkérte Aku-Yaa-t, hogy helyezze magát kényelembe. Egy négyfogásos étkezés. Hmm. Aku-Yaa megpróbált lazítani, és nem akart meggondolatlan lenni. Nem fogja hagyni, hogy rosszul érezze magát, csak mert ahonnan jött, sokaknak néha még egy egyfogásos étkezés is problémát okoz. - Aku - nyugtatta magát -, csak lazíts, és érezd jól magad. Blanche kétségkívül egy igazán fenséges garnélarákos és avokádós salátát tálalt fel, és aztán látványos mozdulattal felszolgálta a fő fogást. Mielőtt Aku-Yaa kinyújthatta volna a nyakát, hogy rápillanthasson, az teljesen félreérthetetlenül bemutatkozott. Az illata összetéveszthetetlen volt mással: a nkatsekwan-na-akokonamé volt. Csirke amerikaimogyoró-vajban vagy földimogyorókrémben készítve. Biztos, hogy ezek voltak benne. Mert a saját, egyéni, igencsak meghatározó és erős illata ellenére semmilyen amerikaimogyoró-vajjal (földimogyorókrémmel) készített levesnek vagy pörköltnek nem volt ugyanolyan szaga, mint bármelyik másiknak, amelyet különböző hozzávalókból főztek. Amerikaimogyoró-vaj marhával egy dolog, csirkével egy másik, báránnyal megint egy harmadik és így tovább. Aku-Yaa-t az álmodozásból Blanche kínálgatása ébresztette fel, hogy szolgálja ki magát. A pörköltös fazekat leszámítva még egy gőzölgő fehér rizzsel teli tál és egy kevés, köretnek szánt, apróra vágott és reszelt nyers zöldség volt az asztalon. Aku-Yaa várakozásteljesen mormogott. Azonban mihelyst belekanalazott a kiszedett rizs tetején levő szószba, észrevette, hogy egy kicsit máshogy volt elkészítve, mint ahogyan ő ismerte. A csirkét kicsontozták, és a húst kis darabokra vágták. Azt is felfedezte, hogy egész és fél amerikai mogyorók voltak belekeverve a szószba. Ezzel a kis újdonsággal együtt is nagyon bejött 27
