Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Wehner Tibor: "A rideg szép" (KÉSZ – KASZ - 2014)
elsődleges fontosságú terepévé, amely anyag, és amely anyag által diktált megmunkálásmód a hagyományos, öntési eljárással - vagy kő, márvány esetében a faragással - készülő szobroktól gyökeresen eltérő jellegű kompozíciók létrejöttét inspirálta és inspirálja. A hozzáadásos mintázás és az elvétel révén alakító faragás helyett itt inkább szerkesztés, konstruálás, vágás, összeillesztés, összeolvasztás révén jön létre az a kompozíció, amely egészen más tömegképzési és téralkotási, térszervezési lehetőségeket teremt, mint egy hagyományos szobormű. A vas, az acél egészen más fizikai jellemzőkkel felruházott, másként viselkedő anyag, mint a szobrászat tradicionális fémmatériája, a bronz, s hogy milyen sokoldalú, és milyen változatos műteremtési lehetőségeket teremtő, azt a 2004 óta megszületett KASZ-termés is tanúsítja: 2013-ban, a tízéves évfordulón megvont leltár szerint Kecskeméten addig 72, tíz országból érkezett képzőművész dolgozott első alkalommal vagy visszatérő alkotóként, s mintegy négyszázhetven zsűrizett, jegyzőkönyvben dokumentált alkotás készült el. Ezek a művek aztán az alkotók egyéni tárlatain és a KASZ gyűjteményébe került kompozíciókból válogatott kollekciók bemutatóin, szerte az országban, számos tárlaton szerepeltek és szerepelnek, reprezentálván, hogy a jelenkori magyar művészet legkiválóbb szobrászai, üvegművészei, keramikusai, festői és grafikusai és a hagyományos alkotóművészi kategóriákba besorolhatatlan művészei - és külföldi kollégáik - tevékenykedtek, alkották meg új szellemű műveiket Kecskeméten: mint Gaál Tamás és Mata Attila, mint Buczkó György és Gaál Endre, mint Gerle Margit és Kecskeméti Sándor, mint Roskó Gábor, Szurcsik József és Újházi Péter, s mint Bukta Imre és Ujj Zsuzsa. Ez a sokszínűség, ez az ágazati, műfaji és generációs változatosság jellemezte a 2014- ben meghívott művészek névsorát is: a magyar szobrászok - Erős Apolka, Hack Ferenc, Majoros Áron Zsolt, Majoros Gyula, Szász György - mellett két festő és egy grafikus - Cseke Szilárd, Király Gábor és Tettamanti Béla - és két külföldi - a szerb szobrász Nedim Hadziahmetovic és az indiai ötvös, Meghan Ramkrishna Salgaonkar - dolgozott a 2014-es művésztelepi hetekben a KÉSZ Ipari Parkban. A meghívott művészek e névsora is tükröz- tette azokat a határozott művésztelepi célokat, amelyeket Árvái István, a telep menedzsere fogalmazott meg: „Tíz év után megújul, kibővül acélos alkotótelepünk munkája. Az acélalapanyagok mellett a különböző könnyűfém, kompozitlemezek használatára biztatjuk szobrászainkat, valamint az egyik ipari csarnokban a nagyobb méretekben való festészetet, képalkotást szeretnénk elősegíteni az »ipari romantika« jegyében. Azt gondoljuk, hogy a 14 hektáros KÉSZ Ipari Park különböző gyártóüzemei, ipari tevékenysége, logisztikai folyamatai, régi korokat is megidéző retróhelyszínei, a munkás hétköznapok, valamint az acélszobrászok működése adhatnak annyi ötletet és témát, hogy a szobrászokhoz társuló festő, képalkotó képzőművészek is kiváló alkotásokat tudnak létrehozni a telepen, akár ötvözhetik is tudásukat. ... A KASZ mindig lehetőséget ad a kísérletezésre, kaput nyit a különböző médiumok képviselőinek. Nemcsak az acélspecialisták, de a más anyagokkal, technikákkal, más képzőművészeti területen dolgozó és jeleskedő művészek is meghívást kapnak az alkotóközösségbe. ... A résztvevők megismerhetik a modern gépeket, eszközöket, olyan anyagokkal dolgozhatnak, amelyek sokszor ismeretlenek számukra, sokat tanulhatnak a gyár szakembereitől, a szakiktól." A korszellem által diktált, a szobrászati tárgyválasztásban tetten érhető fordulatok, a tartalmi-tematikai változások, korrekciók mellett az új anyagok és ezen anyagok megmunkálási eljárásai, a mind korszerűbb technikai feltételek is közrejátszottak az új műtípusok, az új műformák kialakulásában, a mű elhelyezési, megjelenési pozícióinak módosulásában. A művésztelepi munkák köréből száműzettek a tradicionális, az emberalakot realista szemlélettel megjelenítő plasztikák, keresve sem bukkanhatunk e körben a korábban oly kedvelt portrékra, és nyoma sincs a hagyományos kisplasztikáknak sem. Helyükbe 62
