Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - András Sándor: A világhoz képest (Gömöri György: Rózsalovaglás. Újabb versek)
Ez most egy kurta nyár, két borús- esős-szeles évszak között. Minden illatba öltözött és néha döbbenettel állsz meg egy ház előtt, ahol mint régi esküvő násznépe, talpig fehérben ünnepel egy szertelen bokor. Hogy ha évente ennyi megmarad fiainknak, nem bánom sejtjeim lassú bomlását, meg azt a szűk időt, amit sorsom kimért vagy cseles Fortuna jókedvében számomra még hagyott. Először is a kurta nyár, két borús-esős-szeles évszak között egy rövid kegyelmi időszak, „a jó idő" az, amikor a harangvirágok rövid időre szálljak meg a kertet, „ahol máskor vadrózsa nyílik" . Ez vezeti be, hogy ezúttal talpig fehérben ünnepel egy szertelen bokor, aminek múlandóságát egy nosztalgikus hasonlat jelzi: mint régi esküvő násznépe. Ez kimondatlanul is fényképre utal, mindenképpen egy régmúlt esküvőre emlékeztet, holott a bokor éppen most ünnepel. Mindez persze csak bevezetés, ugyanakkor előre érezteti, hangulati alapját sugározza az igazi ambivalenciának, ami a sors és a cseles Fortuna, a kimért és a jókedvében alternatívájából adódik. Jellegének éreztetéséhez elég két ambivalencia nélküli példára utalni. Zrínyi Miklós „sors bona nihil aliud", „jósors és semmi más" jelmondata akár hetykén hangzott, akár meggondoltan, a hit bizonyosságán alapult. A költő Gömöri gyakran és szívesen képzeli magát a 17. századba, sok szerepjátszó verse szól azokból a barokk időkből. A saját maga szerepeit játszó verseiben, mint ebben is, nincsen meg az a felvilágosult önbizalom sem, ami például Faludi Ferencnél a 18. század első felében olvasható: „Fortuna szekerén / Okosan ülj, / Jól forgasd kerekét, / Hogy ki ne dűlj". Zrínyinél stratégiára kell gondolni, nincsen taktikázás; Faludi, egy szóba se hozott stratégia hátterével, taktikát javasol. A taktika és a stratégia ilyen egymást kizáró alternatívájára gondolva, felmerül (számomra) a Gömöri versében kifejeződő ambivalencia mögött egy 20. század végi és 21. század eleji dilemma, sőt egyelőre csapda: Flogyan választható el egymástól stratégia és taktika? Egymást keresztezik, mint az ismeretlent jelző „x" két szára. A taktika mit sem ér, ha nem tudni, milyen stratégiát szolgál, a stratégia, ha nem tudni, mi az a taktika, amelyik szolgáltatná. A Rózsalovaglás költőjétől persze nem kérem számon, hogy nem a Virág-bizonyság költője, ahogyan azt sem, miért 80 éves és nem 24. Épp ellenkezőleg, jelezni kívánom, hogy a virágmotívum hogyan maradt meg, hiszen megmaradt Gömöri György költészetében. És ha a hervadás túlsúlyba került is, ami nemcsak az ő 80 évének, hanem a versekből érezhető világromlásnak is a következménye, a Rózsalovaglás végső soron változatossága, sokszínűsége és a megfáradáson túl is megőrzött elevensége és könnyedsége folyamatában egy különlegesen viliódzó öregkori líra. Nem Oszikék. Ez a költő a világot bár gyalog is bejárta, de többnyire beutazta, és nem omnibuszon, hanem tengerjárókon és repülőgépeken, nem csak vonatokon és autókon. Közeli és messzi országokban, más-más történelmi időkben, más-másféle emberek lelkében 54
