Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 12. szám - Kabdebó Lóránt: A túlélő (Pintér Lajos válogatott versei)

Miska bátyám, ezt a cipőt küldöm neked szeretettel, ez a cipő kertész cipő, földet vágó, ágyast ásó, ebben a cipőben, Mihály, fát ültettem, aranyágat, fűzfaágat, akácvesszőt, törte a tenyerem ásó.

Idáig a kettősség: varázsló és tanítványa. Ami összeköt: a cipő. A mester találmánya. Tárgy esetben küldi a versben a költő a festőnek. Tárgyat az alkotásban megméretésre. Innen kezdve már a cipő méltatása következik: varázsló a költő is, aki hordja, és a festő úgyszintén, aki vászonra formázza. Társakként élnek a cipőben. Festményben és versben. De leginkább az eddig felsorolt és vállalt életükben. Az emberélet tényei sorakoztak idáig, innen a megméretés következik: az ember élete méltó-e az éteri létre. Illetőleg az éteri lét oly igen groteszk megva- lósultságára. A mindenkiben egyedileg felnövő élet méltóságát képes-e hordozni ez a cipő? íme a groteszk metafizika. Földi életünk lényegének mérlegelése.

Miska bátyám, ez a cipő lyukas cipő, pokoljáró, ki benne jár, gyalogjáró.

Kedves bátyám, ez a cipő lyukas cipő, fellegjáró, éjszaka, mikor már csendes lakótelep, bányászváros, rózsadomb és szemétdomb-táj, strici se jár, rendőr se jár, koldus se jár, kukás se jár, polgár se jár, mester se jár, akkor ebben a cipőben én járok a radarok közt, én járok a magas égen, én járok a szmogos égen, ez a cipő fellegjáró, ahol lépek, lyukat rúgok: s ott ragyognak a csillagok.

Kedves bátyám, oly éjszaka, ahol lépek, lyukat rúgok, s nem ragyog ott egy csillag sem.

Groteszk varázsolás? Miként a huszadik-huszonegyedik század valósága, amelynek ellene mond Schéner Mihály és Pintér Lajos. Amelyben nem szívesen élnek, mégiscsak élnek a korszak emberei.

>í- 5«- 5«47