Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Kabdebó Lóránt: A túlélő (Pintér Lajos válogatott versei)
és a másik: Miska bátyám, ezt a cipőt küldöm neked szeretettel, fiaim mikor születtek ebben a vacak cipőben kockakövön ott vacogtam, olyan voltam, mint egy őrült, örültem az új életnek, és közte az ember mindennapi élete: Miska bátyám, ezt a cipőt küldöm neked szeretettel, ez a bordó lyukas cipő olyan, mint egy lyukas hordó, megvénült benne, ki hordta. Benne él ebben a sorozatban az emberélet a maga sarkalatos pontjaival. Nem is tudom, egyetlen cipőről van-e szó, avagy cipők sorozatával jellemzi élete fordulatait a vers mondója. És aztán ebből kezd kiemelkedni maga a társvarázsló, a festőt értelmező költő. Alkotó alkotót jellemez. Hogyan is kezdődött a vers, a festő-varázsló-garabonciás megfogalmazása? Miska bátyám nagy varázsló, ördögökkel parolázó, angyalokkal cicelléző, Miska bátyám, nagy varázsló, udvaribolond, ki királyfinál nagyobb kunsztot csinál: balfelől hoz veszett kutyát, abból készíthetni dudát, jobbfelől meg csacsifogat várja, annak is ő a gazdája, kikocsizik mint uraság, szüzet, kurvát, dilettánst és zsenit, okost, lángészt, kocsikáztat hülyéket és okosokat. A furcsa varázsló, aki benne él a mindennapok groteszk alakulásában, de minden pillanatnak éppúgy meg tudja szervezni a méltóságos éteri nagyszerűségét is. Mindennapi és egyszeri. Egyszerre. És ehhez a groteszk varázslóhoz nő fel a költő a versében, amint cipőit váltogatja? Vagy ugyanazt a cipőt hordozva biztosítja egyneműségét, sajátos egyedi varázslatos voltát? A vers ezt mérlegeli, ebből a bizonytalanságból engedi kiszabadulni, megtalálni a maga egyediségében a sajátos éteri mivoltát. Mindennapi nagyszerűvé szerveződő életéből kiindulva „sic itur ad astra". 46
