Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 12. szám - Kabdebó Lóránt: A túlélő (Pintér Lajos válogatott versei)

zatosságának vállalói. Ők lesznek a versbe megidézve társai, erőt adó emberi példái. Miként az idézett Nagy Gáspár és Baka István, vagy éppen Schéner Mihály. És akik „medalion"-ba keretezve mint szentek adnak erőt történeteikkel a költő Pintér Lajos szavain, emlékezésbe illesztett történetmondásán keresztül. Hogy csak az engem is megérintő „medalion"-okat soroljam: Bálint Sándor, Bibó István, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Kodály. És még mélyebb múltból Bartók. Bibó emlékezetéhez kötve.

Ugye, most már a szeretet, a tisztelet teremti meg éteri fényből Istennek tetsző köreit?

De lehet ugyanezt kevésbé éterien, mégis méltósággal versbe idézni. Micsoda ötlet! Schéner Mihály barátunk levélben trombitálta össze barátait. „Kérlek, küldj el egy pár cipődet, szeretném lefesteni." Kinek is juthat ilyen az eszébe? A varázsló barátnak. Aki Pintér Lajoshoz hasonlóan minduntalan egy-egy közösséget igyekezett téma szerint tova összegyűjteni maga köré. Ilyen ötlete volt a „beteg" cipő. Olvasom Pintér Lajos versét, majd megszakítva, falamon megkeresem a magam részét a sorban. A csoporton belül még erősebb kötésű összetartozást varázsolt képére. Nem árválkodik magában a magam cipő párja. Ott virít mellette a feleségemé is. Miként ő is kétségbeesve, majd lassan megnyugodva kísért szívműtétem idején, majd utána. Meg amikor Miskolcon köszvényes rohamommal kollégiumi ágyam köré kellett szerveznem a dékánság ügyeit. Akkor hordtam a magam „beteg" cipőjét, majd a Városmajorban, majd Balatonfüreden. És aztán kilenc hónapon át. Mert kardiológusom mondása szerint kilenc hónap, egy gyerek kihordási ideje körülbelül a teljes gyógyulás egy ilyen szívműtét után. Ezt a kilenc hónapos hűséges várakozást balladásította Miska a festményén. Ezzel maga is részesévé vált gyógyulásom folyamatának.

Amit magam átéltem a festmény készültével, hasonló módon érezte meg Pintér Lajos versében, amint melléírja a falra akasztott remekműnek a maga élet- történetét. Egy élet valódi méltóságának, ünnepeinek, szakralitásának, mindennapi eseményességének - az embernek a mindennapi létezésben helyet foglaló ténykedésének emlékezetét.

Lyukas cipő, fellegjáró - már a cím is jelzi a versimprovizáció lényegét: a költő megértette a garabonciás kérés mélységesen szakrális igényét. A létezésre ráfi- gyelés akarásának emberi méretű átélését. Ekként épül bele a versbe a minden egyes emberre osztódó két határpont:

Miska bátyám, ezt a cipőt küldöm neked szeretettel, apám benne eltemettem, sírtam, mert az árvák sírnak, mégsem nyílik meg az égbolt, a márvány ég mégsem hasad,

45