Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Lanczkor Gábor: Funkcionális analfabéták
Queen-póló volt rajta a kardigán alatt, Freddy Mercury kifakult képével. Tökéletesen emlékszem a ruháira. Jobban, mint a testére. Le tudnám őket írni, mindet, vagy majdnem mindet. Még a bugyijait is. Kifordították a világomat a sarkából ezek a ruhák. Ceruza volt a hajába tűzve csat helyett. Elengedtem a kezét, aztán kihúztam a kontyocskából a ceruzát, mire úgy omlott le a vállára sima, vastag haja, akár egy megindult löszfal. Reggel jó fél órával korábban indultam az iskolába, mint szoktam. Megbeszéltük Lilivel, hogy találkozunk tanítás előtt a Gayer-parkban, a kézilabdapályánál. Kamaszként jóformán mindig zenét hallgatva közlekedtem a mountain bike- omon. Aznap hajnalban egy VHK-kazettát tettem be a walkmanbe, már nem emlékszem, melyiket, csak abban vagyok biztos, hogy a Vágtázó Halottkémek volt az. Szárnyaltam a hosszú, sivár, forgalmas Hunyadi úton a sámándobok ütemére. Én értem oda előbb a parkba. Letámasztottam a biciklit, és a nyakamat nyújtogatva lestem Lili alakját, hátha föltűnik a Hunyadi túloldalán. Fölmerült bennem, hogy elémegyek (este hazakísértem, így pontosan tudtam, melyik lépcsőházban lakik), de végül nem mozdultam, mert attól féltem, hátha nem a nagyaluljárón keresztül jön, hanem a bicikliút aluljáróját választja, ami a Gyöngyös patak innenső oldalán van. Aztán egyszer csak megláttam a piac épülete előtt. Cseresznyepiros bőrdzseki volt rajta és egy hosszú, virágmintás szoknya. Liliék háztömbjének ki lehetett mászni a tetejére, és az első közös hétvégénkén ki is másztunk, miután futólag bemutatott az apjának, aki úgy görnyedt a számítógép monitorja előtt, akár egy kódexet olvasó szerzetes. Fölvittünk magunkkal egy pokrócot, és ahogy végigheveredtem rajta, majd Lili fölém hajolt a bárányfelhőknek távlatot adva, hirtelen ráébredtem, hogy őrülten szerelmes vagyok. Anyám betűhelyettesítő rigmusai után Lili volt az, aki végképp megszerettette velem a verseket. Mindig lapult a táskájában legalább egy verseskötet. Kinn a tetőn is olvastunk, Federico García Lorcát, aki Lili fő kedvence volt (William Blake, Ady Endre és Weöres Sándor mellett vagy előtt). Spanyolul is megvolt neki a Lorca-összes, azt is fölhozta magával. Bájosan büszke volt rá, hogy a megyei könyvtárból lopta el a meggyszín kötésű könyvet. A rövidebb verseket a magyar változat után Lili fölolvasta spanyolul is, majd szó szerint lefordítgatta nekem. Stabil olasz nyelvtudásával eleve sok mindent megértett a szövegekből. Az ismeretlen szavak ceruzával ki voltak jegyzetelve a margóra. Sistereg, akár az eső verte parázs, ahogy a magas partfaltól elválva a tó vizébe omlik a roppant tömegű lösz; ám egyetlen kavicsos üledékoszlop (mint egy haragosan föltartott ököl) állva marad a hirtelen feltöltődött sekély öbölben. A vasút és a nyaralóházak még nem voltak sehol. Keskeny föveny húzódott a függőleges löszfal tövében. Időbe telt, míg rájöttem, hogy a Balaton ez a nagy víz, a hely pedig Kenese környéke. Ha arra jártam álmomban, mindig ott ágaskodott a vízben az a magasba tartott ököl. Vannak számomra helyek, amik olyan határozottan köthetők egy adott személyhez, hogy a többi halandó mintha ott sem lett volna. Talán a második közös hétvégénkén járhattunk először Lilivel Velemben. A velemi völgy és a ház az én 21
