Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Lanczkor Gábor: Funkcionális analfabéták
Lanczkor Gábor Funkcionális analfabéták Mind egy-egy iniciálé börtöncellái, az összes összetett mássalhangzó és mind a hosszú magánhangzók. így láttam őket. Az autizmus határsávjában toporogtam kisiskolásként. Ezek a betűk (a mássalhangzók) az adott hangot jelölve nem léteznek semmilyen más nyelvben, csak a magyarban. A latinból átvett ábécéhez merőben formális és gyökértelen a viszonyunk; a magyar nem neolatin nyelv. Alsós koromban napi iskolai olvasmányunk volt a Régi magyar mondák című kötet (a kommunista érában!); itt láttam reprodukciókon azokat a régi, díszes iniciálékat, amelyekhez a folytatólagos szövegek latinul kapcsolódtak a kódexlapon. Eszes, minden lében kanál kisfiú voltam, ám az összetett mássalhangzók és a mellékjeles magánhangzók - a cs, a gy, az ű, az á meg a többi - egyszerűen nem fértek a fejembe. Anya elcipelt mindenféle orvoshoz, akik egybehangzóan állították, hogy diszlexiáról szó sincs: enyhe autizmusként írták le az esetemet. Mintha be lettem volna zárva ezekbe a betűkbe, kiolvashatatlan, ornamentikus térbeli rácsozatként láttam őket magam körül. Aztán hála anyáméknak (és a tanító nénim, Ági néni türelmének, aki nagyon szeretett), valahogy mégiscsak kinőttem vagy legyőztem, legyőztük az én majdnem-autizmusomat. A mentőötlet anyáé volt, aki rengeteg verset tudott kívülről (még főiskolás korából). Weöres Sándor- rigmusokat helyettesítettünk be a problémás hangzók helyére. Mindegyik betűhöz megtanultam egyet. Eleinte egyszerű asszociációs játék volt ez, semmi több (az adott hangzó nem fordult elő a választott szövegben feltűnő számban, és nem is vele kezdődött a vers). Ha elakadtam a szavak betűzése közben, a problémás helyen egyszerűen fölmondtuk anyával az adott költeményt. Sokat nevettünk közben. Az ű nekem elsődlegesen azóta is a Bóbitái, a cs a Galagonyát, a gy a Kutyatárt jelenti, és ha lassan, figyelmesen olvasok, úgy rezonálnak a verszenék az agyamban, mint egy vastagon zengő, bensőbb tremoló. Pusztán vizuálisan a betű fogalmához kapcsolódó képem egy iniciáléba zárt szerzetesé. De végtére is: megtanultam olvasni, a fogyatékosságom nem képezte többé beszéd tárgyát sem a családban, sem az iskolában. Ovidius sírja mindig is itt volt alattunk, itt van a város történetének kezdete óta, de új síremlék csak akkoriban lett állítva a nagy latin költőnek, egykoron divatos szerelmi tanköltemények és a Metamorphoses szerzőjének, amikor Évi hazajött Izraelből és összeköltöztünk. És persze, hol máshol állították volna föl (részletek egy regényből) 18
