Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Szepesi Attila: Bagolyvár (Barbár szonettek - versciklus)
Hommage á Kosztolányi Irodalom, te holnemvolt árnyék-birodalom. Csontba-hasogató fájdalom. Lián-befonta kőtorony. Ringy-rongy köpenyű bonc kezében kattogó imamalom. Csavargás a Napúton. Hadak nélküli koldushatalom. Szálas tölgy keleti ugaron. Víg vigalom. Veres avarcsomó csillámló hegyi patakon. Részeg-püfólte, húrja szakadt cimbalom. Holtak fölé púpozott kavicshalom. Kanyar ösvényen vízzel-telő patanyom. Vércsöpp baljós szuronyon. Idegen kipi-kopogás ünnepi orgonafutamon. Bolondokházi rémek-hujjogta borzalom. Világvégi ismeretlen-múltú fekete rom. Kínjában holdas éjszakán át meredten bömbölő, busa barom. Nostradamus-etüd Eljön az örök háborúk kora, az éh- és szomjhalálé. Csernobil és Armageddon után a végtelen sivatag éjszakáé. A szennybefulladt tengereké, letarolt erdőké - harang se kondul értük! a kirabolt hegyeké. Véres iszapot böfögnek a csukló források, és a fogyatkozó levegőben vérszívó parányok milliárdjai szálldosnak. A kizsarolt földgolyó árván pörög a Napúton - Isten magára hagyta egykori nyáját: nincsen gondja többé a nyelvüket és arcukat veszítve makogó csontváz-hadakra, melyek múltja-jövője-sincsen hiénafalkaként, kaffogó fogakkal zsákmányt lesőben bolyonganak felégett pusztából pusztába, és ülnek kannibál-lakomát a terméketlenné zsarolt földön, míg körülöttük - a hajdan szent városok romjai fölött - pernye kavarog és miazmás szél fütyörészik. 17
