Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Szepesi Attila: Bagolyvár (Barbár szonettek - versciklus)
legendás Vác remete tanítványa, aki félrehúzódott a világi lármától. Naphosszat magában motyog, gombákat, fácántojást, édes bogyókat gyűjtöget. Éjszaka rőzsetüzet gyújt ágakból tákolt kalyibájában, áhítatosan zsolozsmázik, míg a szarvas-patás ördög vihogó lyányokkal kísérti, és hallgatja, miről duruzsol odakinn a fakérget horzsoló északi szél. Bagolyvár 61 nyarán egy Soroksári úti gyártelepen dolgoztam, afféle tedd-ide-vidd-oda diákként. A műhelyekben gépalkatrészeket fabrikáltak a szurtos kovácsok, esztergályosok. Tartozott a telephez egy baljós hangulatú, omladozó toronyépület is, amit Bagolyvárnak mondtak és babonásan kerültek. Egyszer fel akartam menni a rozoga falépcsőn, de egy öreg sváb kovács leintett és suttogva elmesélte: a forradalmárok oda szorultak vissza november gyászos emlékű napjaiban a karhatalmisták elől, amikor pedig elfogyott a lőszerük és belátták, hogy végük, egy pálinkásbutykosból leitták magukat a sárga földig. Ilyen elgyalázott állapotukban, egymás hegyén-hátán henteregve fogták el őket, melósfiúkat-lányokat a verescsillagos pufajkások: az alkohol és a halálra-szánt ölelkezés mámorában. Egyszemélyes sereg Felmenőim, bajorok, szigorú szászok, hegyi tótok, pápista polákok, kutyafejű tatárok, sörnyakaló csehek és méla morva halászok, palócos beszédű cipszer erdőjárók, meg pislákoló karbidlámpával a föld mélyét fürkésző görbe selmeci ezüstbányászok, s te, Königsbergnél fűbe harapott deli lovaskatona, meg az ábrándos altatódalt dudorászó bögyös ruszin cselédlyányka, és a mackórejtő fenyvesben bolyongó székely góbé, s mind-mind a többiek, az arcukat veszítettek, a ki-tudja-Hunnia miféle nációiból vétetett kuruc meg labanc vitézek, fekete rögöt túró bölcs vagy épp balga fóldmívesek: vagyok az általatok megálmodott egyszemélyes sereg.
