Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Szepesi Attila: Bagolyvár (Barbár szonettek - versciklus)
Pirregő Hamar rájöttem, még süvölvény korom előtt, amikor eltársalogtam a kajla széllel, a csörgő vadvizekkel, a beregszászi Vérke-parton hempergő lobonc kutyákkal, az őszi kár-kár varjúsereggel, meg a fakéreg mögött rejtezve pirregő szárnyas animulákkal, hogy a madarak, a négy-, hat- és nyolclábú leikecskék hangját értő juhász története nem csacska mese: Isten teremtményei nem tudnak mást mondani, mint ami van. Örökkön örökké örömről, éhségről, kínról, szerelemről beszélnek, és csivitelő, hörgő-morgó, vakkantó, palattyoló-kuttyogó-korrogó hangjuk kulcsa a felfénylő vagy épp elhomályosuló pillanat. Hani Mint kotlóstyúk a serteperte csibéit, úgy pátyolgatott néhányunkat, balga művészjelölteket Hani, a pöttöm japán lány, nálunk öt-hat esztendővel idősebb, de évtizedekkel bölcsebb - csöppet sem mellékesen Kodály diákja a Zeneakadémián. El-eljött velünk füstös csehókba, ahol kétforintos kolbászt faltunk mustárral és savanyú fröccsöt nyakaltunk. Nyesegette közben a rigolyáinkat, és elmesélte egyik bálványunk, Federico García Lorca halálának igaz történetét, megfosztva a bolsevik mesketétől. Egyszer a Zeneakadémia művészfolyosóján odavitt a mesteréhez, aki épp a Pesten vendégszereplő Benjamin Brittennel beszélgetett és bemutatott a meghökkent és kedélyesen vigyorgó angolnak. Később már csak kósza híreket hallottam Huniról: odahaza megszervezte a Kodály Társaságot, és kedvenc produkciója az volt, hogy előadásai közben magyarul énekeltette a japán tanárjelöltekkel Kodály Esti dalát: Erdő mellett es tvéledtem... Északi szél Kiféle szerzeté voltál, te pilisi erdő mélyén, kusza gyökerek alól kigördülő sárgult koponya? Málló rögöket csócsál hiányos fogsorod, szemüregedbe nyúlós sár tapad. Tán barlanglakó zsiványé lehettél, loppanó medvevadászé, őstulokra leső íjászé, vagy tatár martalóc elől menekülő boldogtalan fóldmívesé. Vagy épp a 15
