Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Szepesi Attila: Bagolyvár (Barbár szonettek - versciklus)
Szepesi Attila Bagolyvár „Az egyszemélyes seregből, aki egykor voltam, hírmondónak csak magam maradtam." (Határ Győző) Árnyjáték Parányi fotográfia-negatívok tekercse anyám fiókjában, nem tudható, mikori. Egy-egy körömnyi képen csak bizonytalan maszat látható, de ha fény felé fordítom, az elmosódó alakok forgatagában felismerhetek zenebonás szüreti mulatságot, keringős megyebált, trombitaharsogás közepette búcsúzó, virágfüzéres katonavonatot, mankón bicegő sebesültek hazatérését. Beregszászi betlehemezőket, karácsonyi vásárt, karneváli álcák trombitás örvényét. Nyárutói napernyős forgatagot Badalóban, tán bécsi huszárparádét, bártfai rokonlátogatást, selmeci bányászok ünnepi masírozását, pöstyéni feredőzést, vagy épp soproni amatőr színjátszók bolondozását - minden hajdani tragikus vagy mézesmázos eseményt, amiről gyakran mesélt illavai születésű nagyanyám. Falábú Jancsi Vállán öreg karabéllyal jön a kipi-kopp józsefvárosi utcán, közeledik a kipp-kopp macskakövön Falábú Jancsi, ütemre kopog a, kopog a lépte. Félszáz éve közeledik gyűrt kalapban, kipi-kopp, fekete árnyék, de ide sosem ér. Micsoda éjszakából, jön a ruszki tankok torkolattüzéből, komótosan lép, tán imbolyog is, proli-gólem. Dohos pincelakások és kocsmalárma felől csakjövöget, kopp-kopp, rántottleves és kelkáposztaszagú udvarokból, elkoszlott gerlék burukkolásából. jön egyre közelebb, kopp-kopp. Jön hatalmasan a történelem vigasztalan külvárosából. Jön az ismeretlen és elátkozott Falábú 13
