Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Illyés Gyula: Gyapottermesztés Vilma-majorban (közreadja Illyés Mária)
Illyés Gyula Gyapottermesztés Vilma-majorban A vilmamajori termelőcsoport kitűnően működött. Az állatok nekigömbö- lyödtek, a tagok szintén; kiruházkodtak, borbélyhoz jártak, amikor épp faluba kerültek. Volt, aki pusztán ezért bekocsizott a faluba. Vagy bekerékpározott. Elszaporodtak a kerékpárok. A puszta zajvilágában is kivívta helyét a motor- kerékpárok jellegzetes három lármája: az, ahogy elszáguldanak, az, ahogy valaki a beindításukkal kísérletezik, s az, ahogy valami belső célból üresen, egy helyben járatják őket. Megszaporodtak a bútorok, először is a konyhabeliek, azok előtt is a fészerbe és istállóba valók: a kukoricadarálók, a jó fűrészek, a bádog vályúk és szecskavágók. Mindezeken a tárgyakon rajta volt az idők jegye. Egy kis nyomozással ide- származásuk esztendejét, sőt hónapját is meg lehetett állapítani, mert rendszerint csoportosan jelentek meg, akár a vándormadarak. Ha kezdetben egy tűnt is fel közülük - mint például az a csinos kis „asztal"-tűzhely, amelyet először Tóásóék állítottak föl a még közös cselédkonyhában - az csak első fecske volt, mintegy előőrse a többinek. Egy időben szaporodtak el a gumicsizmák is, mégpedig oly visszaverhetetlen hódító erővel, hogy akinek volt is jó bőrcsizmája, az is vásárolt magának egy pár gumiból valót, s azt hordta; száraz időben is, holott akkor igazán a bőr a kényelmesebb. így terjedtek el, ha nem is egyik napról a másikra, de igazán egyik vasárnapról a másikra az akkoriban divatos, nájlonkabátnak nevezett, átlátszó fehér esőköpenyek. Vilma-majorban még dívik az a fajta korzózás, amire a kései barokk kornak olasz nagyvárosai tanították meg Európát: a vasárnap délutáni. Ennek helye itt a járási útnak az ököristálló fölötti szakasza, azon a kis fennsíkon, amelyről három faluig is ellátni. Egy vasárnap, ebéd után, ebben az átlátszó fehér esőkabátban jelent meg itt a puszta bátran mondhatni minden hajadona, mert ha egy-kettőn mégsem volt, a következő vasárnapokon már azok is abban a valóban kecses, gyűrhető üvegkabátban sétáltak, természetesen teljesen függetlenül attól, esőre hajlott-e az idő vagy nem. Ez a divat nekem is tetszett. A hártyavékony, modern anyag még népviselet módra színes szoknyákra és réklikre borult, majdnem olyan formán érzékeltetve a történelmi fejlődést, mint az ásatások rétegei. Arrafelé a menyecskék hordtak még egyfajta pártát: kontyra erősített „pillé"-t. Fönt pille, lent gumicsiz6
