Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Markó Béla: Póráz; Szilvakék; Ilyen lesz (versek)
mint a holtak arca az élőkéhez, mint a szerelmesek arca azokéhoz, akik nem szeretik egymást, mint Jézus Krisztus arca bárkihez, és mint a felejthetetlen szilvakék a piaci árusok asztalán halomba rakott szilvához. Ilyen lesz Ahogy széthúzzuk hátul a függönyt, és megpillantjuk a kertet, szóval pontosan ilyen lesz, tudod, amikor majd tényleg, hiszen ez most csak valamiféle próba, majdnem azt mondtam, közvélemény-kutatás, néhány hete már máshol lakunk, de nem adtuk fel még teljesen a házat, azt tervezzük, hogy néha hétvégeken, esetleg nyáron hosszabb időre is, ezúttal viszont kutyafuttában, mert össze kellett szedni egy-két itt maradt kéziratot, könyvet, ruhát, cipőt, tehát csupáncsak ennyi, legfeljebb több pók a gerendákon, több veréb a háztetőn, több fűcsomó a kövek között, és zeng, zúg az aranyeső ugyanúgy, ugyanakkor, ugyanannyira, összerezzen, ha ránézünk, mint akit rajtakaptak, vagy csak megborzong a szélben, nedves gyökerei nélkülünk is nyújtózkodnak, hűvös ágai nélkülünk is hajladoznak csillogó sárga morzsával teleszórva, nélkülünk is lángol minden az áprilisi napsütésben, semmi fájdalom, semmi szenvedés, s ha lenne mégis, úgysem tud róla, mert tele van a világ mindenképpen, tele lesz ezután is mindig, élni akaró aranyesőm, felejtesz minket, tovább virágzói.
