Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 11. szám - Buda Ferenc: Derű-ború (Tűnődések fehérről-feketéről XI.)
Buda Ferenc Derű-ború Tűnődések fehérről-feketéről XI. Vegyük ezúttal szó szerint az alcímben foglaltakat: Egy embercsoportot bemutató - megörökítő? - fekete-fehér fénykép fekszik előttem. Lám, alig fogtam hozzá, s már a kezdőmondatot ki kell igazítanom. Ugyanis nem maga a fénykép, hanem csupán annak számítógépbe telepített másolata - visszfénye-árnyéka? - jelenik meg a szemem előtt, ráadásul nem is fekvő helyzetben a laptopom képernyőjén. (Vagy nevezzem „szakszerűen" asztalnak? Számomra kissé szokatlan, ha egy asztal lapja használatkor nem vízszintesen helyezkedik el a térben. Ám belátom: tányért-poharat nem kell rajta elhelyeznem, legfeljebb virtuálisan, a virtuális térnek pedig édes mindegy, merre s miként valósulnak meg benne a vízszintes, függőleges, no meg az átmeneti irányok viszonylatai.) A fényképet - amelynek egy levelezőlap méretű példánya egyébként nálam is itt lappang valahol számos (vagy inkább: számtalan) hurcolkodá- saink alkalmával megmozgatott-átrendezett holmijaink között, ám hirtelenjében előkerítenem bonyolult feladat volna - az ábrázolt csoport első sorában üldögélő egyik fiú küldte át e-mailen: hajdani osztálytársam, Szilágyi Sanyi, akivel azóta először csak most néhány hete, 2014 tavaszán találkoztunk. Ez a felvétel ugyanis éppen 63 esztendeje, 1951 júniusában készült a Debreceni Református Gimnázium - a „Refi" - udvarának délnyugati szegletében, s a három évvel korábban államosított alsó tagozat három végzős osztálya közül a VIII. A tanulóit és tanáraikat örökíti meg az előbb-utóbb úgyszintén múlttá váló jövő számára. (Amit a magam szemszögéből egyelőre még jelen időnek értékelhetek - ám az idő egymásba hajló csalóka síkjainak viszonylatait ezúttal ne bonyolítsuk tovább.) Ötvenkét ember: 38 kamaszfiú s 14 különféle korú és nemű felnőtt néz szembe velünk a képről. Ez utóbbiak - kettő kivételével - a tanáraink, s a tanárok közül ketten a női nemet képviselik; ha úgy tetszik, az ő jelenlétük a jóval később bekövetkezett általános koedukáció s a pedagóguspálya majdani rohamos ütemű elnőiesedése halvány előjelének tekinthető. A felnőttek életkora változatos: a fiatalabbja harminc körül jár, az idősebbje hatvan felé közeledik, ám meglehet, hogy egy vagy kettő talán már túl is lépett rajta: a férfilakosság létszámában bekövetkezett háborús veszteségek miatt a tanügyi hatóság a nyugdíjasok közül is visszaszólított - vagy visszaengedett - jó néhányat a katedrára. Sajnos nem jegyeztem meg, melyik debreceni fényképész készítette a felvételt. (Legtöbbjük igényes, megbízható mestere volt a szakmának, sőt némelyikük nevét és munkásságát ma már a hazai fotóművészet is számon tartja.) Bármelyikük 31
