Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 11. szám - Tornai József: A Géniusz; Orgazmus és lélekharang; Irodalmi est (versek)
Tornai József A Géniusz Amit nem tudok, azt is tudom, amit nem ismerek, azt is ismerem, amivel nem találkozom, azzal is találkozom, akit nem szeretek, azt is szeretem, amerre nem jártam, arra is járok, amit nem vallók meg, azt is megvallom, amitől nem félek, attól is rettegek, aki nem vagyok, az is vagyok, aki nem beszél, az is beszél belőlem, akit nem gyilkolok, azt is gyilkolom, akit nem bántok meg, azt is megbántom, akiben nem hiszek, abban is hiszek. Orgazmus és lélekharang A felhőkön csak egy vércsík látszott, még nem jött föl a Nap. Nem tudtad, felébredtél vagy álmodsz eget-csiholó havasok alatt. Aztán nyitották kelyhüket a virágok, kezdték munkájukat a fenyőbogarak, egy kardoslepke orgonán hintázott, itta-itta a tavaszi sugarat. Mégse a villámcsapás a gyönyörű, ha tőled tíz lépésre gyújtja meg áfát, éjjel a Göncölszekér, mint egy köszörű, csiszolja az erdőt. Micsoda fém-világ! Borzongsz a harmatos fénytől, mint a fű, millió galaxis mutatja meg magát a számítógépekben, akárcsak egyszerű gyertyán libegne örökké a láng. Szépség, szépség önkívületébe zuhansz, megadva létednek magad. 21
