Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 10. szám - Tóth Károly: Egy élet Nagybánya bűvöletében (Thorma János levelezéséről)
közölt7 - Emil Isac 1925-ös magyar nyelvű levelének újraközlése, mivel a nagybányai levelezéskötetben Kelemen Emil fiatal festővel azonosították a bukaresti címzésű levél szerzőjét. A személyes ismeretség közvetlen hangütése miatt gondolhatták az 1997-es kötet szerkesztői, hogy a Nagybányán is megfordult magyar tanítvány volt az, aki a román fővárosban rendezett kiállításon való részvételre biztatja az idős mestert. „Te vezetted az iskolát és a kolóniát bölcsen, rengeteg fáradtsággal, kitűnően és ingyen, mindenki, a város és a művészek, magyarok és románok háláját és tiszteletét kiérdemelve" - írta Réti István 1935 szeptemberében Thorma Jánosnak8, abban az időszakban, amikor a Nagybányai Festők Társaságának helyzete minden addiginál nehezebbé vált. A város egyre több beleszólást kívánt a festőkolónia életébe, majd 1937-ben a vagyontárgyak teljes elvételével, „rekvirálásával" vetett véget a művésztelep egyre inkább csak szimbolikus önállóságának, függetlenségének. Ez az aktus átvitt értelemben Thorma pályájának végét is jelentette, hiszen a művészek szabad szerveződéseként létrejött művésztelep irányítása, adminisztrációja is közvetlenül az aktuális államhatalom és helyi közigazgatás alá került. Mindazok az elvek, amelyeket Réti sokszor idézett könyvében megfogalmazott a század- forduló kultúrapártoló központi kormányzatának és helyi önkormányzatának nagy szabadságot nyújtó, távolságtartó támogatásáról, azok erre az időre szertefoszlottak. Hiszen az akkori „szubvenció" nem kisajátítással járt, hanem a közjavakból átengedett források egy bizonyos célra történő felhasználásáról, és különösen nem jelentette a művészek szerveződési kereteibe, művészeti produktumba való beleszólást. Az utókorból szemlélve úgy tűnik, hogy ez a szervezet is a 20. század autoriter politikai rendszereinek áldozata lett, amelyeket a tőlük független szervezetekkel szembeni nagyfokú bizalmatlanság vezetett. Ahogyan az aggódó „alapító atyák" levélváltásából kitűnik, ezzel az aktussal pecsételődött meg véglegesen a független nagybányai művésztelep sorsa, amely azt megelőző helyzetében és jelentőségében később már nem tudott működni. A most megjelent Thorma-kötet másik nagy eredménye, hogy újonnan feltárt leveleket is közöl. Ezek közül kiemelkedik a Popp Auréllal folytatott levelezés, amely főként 1936-ban az erdélyi és bánáti művészek érdekvédelmi szervezetének, „szindikátusának" megalapításával foglalkozik. E levelek a szatmárnémeti állami levéltárból, Popp hagyatékából kerültek elő. A „nemzetiségre való tekintet nélkül" létrehozandó szervezet egyik fő célja „az elfajzott műkereskedelem" és „»művészi tárgyaikkal« zsibárúskodókkal" szembeni közös fellépés volt. Sümegi György több már korábban közölt, fontos kordokumentumot is újraértékelt. így azt a szakmai diskurzusban már többször is emlegetett, datálatlan Hollósy-levelet is, amelyet az 1997- es nagybányai levelezéskötet szerkesztői az 1897-es évhez illesztettek be.9 Itt egy évvel korábbi, 1896-os évszámmal szerepel. Ez a tény nem közömbös a nagybányai kolóniaalapítás és a későbbi Réti-féle Nagybánya-interpretáció szempontjából sem. Amennyiben tehát elfogadjuk, hogy ez a levél valóban az 1896-os, tehát az első nyári tartózkodást megelőző időszakból származik, akkor bizonyos, hogy Hollósynak az volt az intenciója, hogy a szervezésben leginkább élen járó két nagybányai tanítványa olyan művészeket is szervezzen be, akik már idősebbek, sőt jól cseng a nevük az országos művészeti közegben. Azaz a Réti-féle elbeszélésben szereplő szervezőmunka sokkal jobban kiterjedt, mint azt ott utólag ábrázolja, és nemcsak az volt a szándéka Hollósynak, hogy müncheni iskoláját és ottani tanítványait lehozza a nyári időszakra, hanem minél több nagyobb hazai nevet is „levadásszon" és hazacsábítson, akár külföldről is. így például az e sorok írójának kutatási területébe tartozó Tornyai Jánost, aki 1896-ban - tehát a levél Sümegi által feltételezett megírásának időpontjában - még ténylegesen Párizsban tartózkodott. Ez az 1897-es esztendőre, illetve annak tavaszára már nem igaz. Ez az apróbb tény is - már amennyiben Hollósyék értesülései naprakészek voltak - azt igazolja, hogy az 1896-os datálás a helyénvaló. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Thorma és Tornyai János még évekkel korábban a Mintarajziskolában, Székely Bertalan osztályában ismerkedhettek meg.) 7 Alexander Culcer: Emil Isac és Thorma János levelezése. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, II. évf. 1958. 1-4. sz. 228. 8 Réti István levele Thorma Jánosnak, Budapest, 1935. szeptember 20. MTA BTK MI Adattár, MKCs- C-I-83/13. Közölve jelen kötetünk 384. sz. 9 Lásd 1. sz. lábjegyzet, 33-34. 110
