Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 10. szám - Tóth Károly: Egy élet Nagybánya bűvöletében (Thorma János levelezéséről)
A kötetben természetesen helyet kapott az az 1907 júniusában ugyancsak Réti Istvánnak írott, többször idézett levél is, amelyben Thorma már-már habitusát is meghazudtolva lelkesedett a nem sokkal korábban a Nemzeti Szalonban látott francia „neoimpresszionista"„Gauguin-Cézanne" kiállításért. „Végtelen naivitást, igazi művészi érzést foglalnak egybe ezek a művek, menten minden manírtól és iskolai felfogástól. Talán kicsit emlékeztetnek a pompeji és egyiptomi festményekre, mégis akkora eredetiség, erő van bennük, hogy bátran állíthatjuk a legjobb primitívek művei mellé is művészi kvalitás tekintetében. (...) Gyönyörködtet anélkül, hogy keresnéd a tudást és az igazságot."10 Különleges, de igaz, hogy Thorma, akit Réti mellett mindig is a konzervatívabb felfogású nagybányaiak között tartottak számon, akkor ilyen lelkesen tudott megnyilatkozni a francia festő művei láttán. Mint Ferenczy Károly egy leveléből tudjuk, még azt is felvetette, hogy a Párizsban élő Czóbel Bélát is haza kellene hívni a nagybányai festőiskola tanárának, hogy az akkor fauve-os festő hírében álló magyar ezeket az „új tanokat" szervezett keretek között is elhozza a máramarosi vidékre. Az ötlet és terv nem valósult meg, a festőiskola alapítói közül inkább Iványi Grünwald Béla lépett tovább, festészetében felhasználva az új elveket. Végül ő volt az, aki a bányavárosból kiszakadva az újonnan létrehozott kecskeméti kolónia vezetésére vállalkozott. Úgy hiszem, hogy egy ilyen forráskiadásnak és feltárásnak, mint amilyen a Thorma-kötet is, azért van értelme, mert mélységében teszi láthatóvá azokat a távolabbi szemlélő elől elrejtett utakat és lehetőségeket, amelyek egykoron választási lehetőségként történetünk szereplői előtt feltárultak. Ezek a közreadott szövegek is mutatják, hogy Thorma milyen sok esetben dönthetett volna másként, milyen művészeti irányzatok környékezték meg, mikor hagyhatta volna el a várost, vagy zárkózhatott volna el az iskola további vezetésétől. Ezek ismerete erőteljesen árnyalja egységes és következetesen végigvitt életművét és életútját, miközben látjuk azt is, hogy ténylegesen milyen lehetőségei voltak. A kötet végén érkezünk el a már említett névmutatóhoz. Ha megnézzük és áttekintjük, jól láthatjuk, hogy a levelezésben ki rendelkezik a legtöbb oldalszámmal, azaz említéssel. Anélkül, hogy komoly elszámolást végeznénk, látható, hogy a fennmaradt és feldolgozott korrespondancia alapján messze Réti István és Ferenczy Károly szerepel a legtöbb említéssel. A harmadik helyre a hozzá idősebb életkorában csatlakozó felesége, Kiss Margit kerülhetne. Majd következhetnek utánuk a sorban - most nem említési számban, hanem névsorrendben - Börtsök Samu, Csók István, Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla, Krizsán János, Makray Mihály, Mikola András, Petrovics Elek és Ziffer Sándor. A modem hálózatkutatás eredményeinek felhasználásával már könnyedén lehetne kapcsolati hálókat felrajzolni mindazokról, akiket Thorma áttételesen is említ írásaiban. Ha ugyanezt a listát felvázoljuk Ferenczy Károly levelezése kapcsán, akkor ott a következő neveket találjuk a legtöbb említéssel: Andreevits Melanie, Csók István, Ernst Lajos, Iványi Grünwald Béla, Hollósy Simon, Horthy Béla, Jánossy Béla, K. Lippich Elek, Lyka Károly, Majovszky Pál, Petrovics Elek, Szinyei Merse Pál, természetesen Réti és Thorma mellett. Rögtön hozzátehetjük, hogy itt a dobogó legfelső öt fokát öt családtag a testvér, Ferenc, a feleség, Fialka Olga és a három művészgyermek, Valér, Noémi és Béni foglalja el. A különbség világos és szembetűnő, a fővárosban élő, és csak nyáron Nagybányára látogató Ferenczy és a ténylegesen Nagybányán élő és lakó Thorma között. Eltérést okoz Ferenczy fővárosi főiskolai tanársága, a Nemzeti Szalonban vállalt szerepe, és persze három gyermeke, családja. A levelezés esetleges nagyobb arányú pusztulása, elkallódása mellett meghatározó adottságként kell figyelembe vennünk Ferenczy esetében a rövidebb életutat is. Thormának két évtizeddel hosszabb élet adatott. Ferenczy 1917-es halála miatt ő már lényegében a Börtsök-Krizsán-Ziffer generációval nem volt levelezési, „csak" tanár-tarütványi kapcsolatban. Feltűnő még Ferenczy Károly listáján a több műgyűjtőnek, a minisztériumi osztályvezetőnek, K. Lippich Eleknek és a Szépművészeti Múzeum igazgatójának, Petrovics Eleknek a neve is. Ha ezt interpretálni akarjuk, akkor persze rögtön Ferenczy azon szerepére kell gondolnunk, amely mintegy közvetítői szerep volt a főváros és Nagybánya között. Talán az a megállapítás is megkockáztatható, hogy Réti 1912-es Budapestre kerüléséig nagyrészt monopolizálta is azt. Azt viszont szinte biztosan kijelenthetjük, hogy Réti és Thorma számára Ferenczy jelentette az elsődleges fővárosi kapcsolatot. Ha nem a legtöbb említéssel rendelkező neveket nézzük, akkor is egy különös eltérésre bukkanhatunk, amely a saját környezetből való tágabb kitekintésre vonatkozik. Ferenczy Károly sokkal 10 Thorma János levele Réti Istvánnak, Nagybánya, 1907. június 14. MNG Adattár 7592/1955. 111
