Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 10. szám - Oláh-Gál Róbert: Mentovichék: Mindenáron Erdélybe!

Simontól ma kaptuk levelét, ő azt írja, hogy Hegedűs János akarja Mentovichot. Azt hiszem Dósát is meg lehet nyerni, hisz őt én egy igen jó érzésű jó caracterű embernek ösmertem mindég, kit minnyájan igen nagyon becsültünk eddig is, de ha most ezen ügybe munkáskezet nyújt Ferencnek, örökös hálával kötelez le nem csak engem, de gyermekeimet is. Isten áldja édes jó Bolyai bácsi Uram, Ferenc, Anikó, Unkám, vélem együtt igen nagyon tiszteljük. Ügyünket újra lelkére kötvén édes jó Bolyai bácsi maradok örökös mély tisztelettel.

Testvérem Palit ölelem 's kérem őt is a' mit tehet, tegyen ügyünkbe alázatos szolgája szerető húga: Bodor Julianna

U.I. Instálom a' jó Dr. Antalt kérje fel tegyen ő is érettünk szóljon Dósának ő is, és a' püspöknek. Egyéb aránt Mentovich írt a' Püspöknek is, 's kérte pártfogását.

Eddig tartanak Vajda Dánielné kétségbeeső levelei Bolyai Farkashoz. Könyörgései meghallgatásra találtak. 1856 őszétől Mentovich már a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanított. 1856. november 20-án elhunyt Bolyai Farkas is, így sokat nem élvezhették az öreg tudós kedves társaságát. A felesége a jó erdélyi levegőn és őshazai légkörben meggyógyulhatott, mert 1859-ben szült egy Ferenc nevű fiút. Mentovich Marosvásárhelyen is felpezsdítette az irodalmi és tudományos életet. Megindította a Marosvásárhelyi Füzeteket (1858-60), később a Napi Közlöny (1864) és a Székely Hírlap (1873-74) szerkesztője, valamint a Székely Közlöny (1867-68) főmunkatársa volt. Elindította a tudományos pályán az 1872-ben Kolozsváron megnyílt Erdély első tudományegyetemének néhány leendő professzorát: Vályi Gábort, Jenei Viktort, Vályi Gyulát.

Sajnos Marosvásárhelyen csak a gyönyörű szecessziós Kultúrpalota homlokzatán lévő féldombormű és a református temetőben lévő sírja emlékeztet Erdélyt és Magyarországot egy hazának valló, bátor férfiúra.

106