Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Lengyel András: A jelaktusok elmélete: Szívós Mihály könyvéről

innen tovább lép, s alapelvként mondja ki, hogy „jelaktusok végrehajtásához annak szabályait elfogadó és alkalmazó csoportok kellenek", s e „csoportok tagjainak helyzete jelentősen különbözik azoknak a helyzetétől, akik egy jelaktus kivitelezésénél mint az alkalmi közönség tagjai - mintegy külső megfigyelőként - jelen vannak" (30.). Ez a distinkció teljesen evidens, nehéz belátni, hogy ezt hogyan nem lehetett már rég észrevenni, következményei azonban messzire mutatnak előre. Felhívja ugyanis a figyelmet a jelaktus szempontjából elengedhetetlen érték- és szabályközösségre. „A jelaktus végrehajtása", mondja Szívós, „mindig lokális is, valamely csoportra, közösségre és közönségre korlátozódik, amelynek tagjait közös értékek és szabályok fűzik össze. E kisebb vagy nagyobb csoport tagjai a jelaktus kivitelezésének módját és célját tartalmazó szabályokat valahogyan megtanulták, azt megértik és a magukénak tudják és ismerik el. Ennélfogva ez a csoport a jelaktus érték- és szabályközössége, vonatkoztatási közössége." (25.) E szabály közösség tagjai tehát „ismerik, megértik, elfogadják, társaiktól pedig elvárják és maguk is gyakorolják az egyes jelaktusokat a rájuk hagyományozott vagy általuk tudatosan elfogadott szabályok alapján. A jelaktusok rendszeres végrehajtása erősíti egyrészt a szabályközösség összetartó erejét (kohézióját), másrészt a tagok szabály tudatát. Kevés kivételtől eltekintve nincs közösség nélküli jelaktus." (25.) S ahogy minden beszédaktus, úgy minden jelaktus is „identitáserősítő hatású" (26.).

A jelaktusok a kivitelezésükhöz felhasznált jelek szerint is osztályozhatók. A személyközi jelek önmagukért beszélnek, egy másik csoport a közjelek csoportja, amelybe „a széles körben ismert és használt jelek tartoznak", s amelyeket éppen emiatt nevezhetünk közjeleknek. Mellettük még „megkülönböztethetünk olyan jeleket, amelyek intézménnyé, éspedig jelintézmény- nyé váltak" (26.) Ez utóbbi csoport, a jelintézmény különösen fontos jelosztály, mert ezeket „hagyományok, megegyezések vagy szabályok és törvények védenek, őriznek meg eredeti formájukban és jelentésükkel. A jelintézmény a jelentésének megszilárdulása után, a rá vonatkozó szokások és szabályok által válik azzá, ami." (26.) Szabályhátterüket illetően ez a csoport a legjobban kiformált, megszilárdult s használatában megállapodott. A jelaktusok elmélete e ponton természetesen már nemcsak érintkezik az intézmények szociológiájával, de össze is szövődik vele. Nem lehet meg az intézmények szociológiája nélkül, ám - s ez a jelaktuselmélet egyik nagyon gyakorlati hozadéka - e szociologikum leírását (s megértését) nagymértékben finomítja, pontosabbá teszi. Nem is véletlen, hogy Szívós két fontos szociológiai eredményt is bevon gondolatmenetébe: a Berger-Luckmann-féle intézményfelfogást és a Polányi Mihály nevéhez köthető úgynevezett „hallgatólagos tudás" elméletét. Bergeréket idézi is, mondván: „Minden olyan alkalommal intézmény születik, amikor a cselekvők típusai habitualizált cselekvéseket kölcsönösen tipizálnak. Minden ily módon létrejövő tipizáció intézmény. Létrejötte szempontjából fontos a tipizáció kölcsönössége, és nemcsak a cselekvés, hanem a cselekvők típushoz tartozása. Ha a habitualizált cselekvések intézményeket alapítanak, úgy a megfelelő tipizációk mindig kölcsönösek. [...] Az intézmények létük egyszerű tényével ellenőrzésük alatt tartják az emberi cselekvést, viselkedési mintákat alkotnak, amelyek a cselekvést irányítják, tekintet nélkül azokra az egyéb irányokra, amelyek elméletileg lehetségesek lennének. Hangsúlyozandó, hogy ez az ellenőrző jelleg az intézményesedés elidegeníthetetlen sajátossága, függetlenül minden olyan kényszer rendszabályától, amit az intézmények támogatására létesítenek.” (Idézve: 104.) A jelaktusok elmélete (s személy szerint Szívós Mihály) érdeme, hogy rámutat arra, a „valóság társadalmi felépítésének" folyamatában, közelebbről az intézményesedésben a jelaktusok gyakorlatának is nagyon fontos szerepe van. (Most, amikor e sorokat írom, még folyik a Szabadság téri emlékműállítás körüli harc. Ennek mélyebb megértése valójában lehetetlen az előbbiekben említett folyamatok természetének megértése nélkül. Enélkül csak valami irracionális „zsigeri" szembenállás érzékelhető.) A hallgatólagos tudás figyelembevétele e folyamatban másodlagos, de másodlagosságában is magyarázó értékű. „A hallgatólagos tudás a jelaktusok mindenkor egyedi kivitelezésében játszik nélkülözhetetlen szerepet. [...] A többé103