Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 10. szám - Gerőcs Péter: Pilinszkák (versciklus)
Gerőcs Péter Pilinszkák Emlékszem, ezerkilencszázharminchat október utolsó vasárnapján, Pontban reggel tíz órakor kaptam életem legelső cirokseprűjét. Azóta Sírok. Kőkemény, rézsűt beárkolt arccal, mezítelenül és véresen. Perc Halljátok a vízfelszínen pipázó, Gyönyörű öregurat? És ha halljátok, Ismeritek a tükrök Pokolmélyi irtózatát, Amelyben ott áll a mozdulatlan Pillanat, a végtelen sokasága? Érzitek-e a szó dobbanó Iszonyatának reszketeg érágait, A megtört labirintusok tékozló Tengerét, melybe miriádnyi Tonnáival beleroppan egyetlen, Apró fogpiszkáló ? És a lélekzet. Hallod-e a madarak süvítő Erdejét, a világvégi órák Zajtalan percegését? Perpetuum mobile Szeretteim egyetlen sora. És az ajtókilincsek. 51
/
