Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 9. szám - Engem a folyamatos stressz éltet: A 75 éves Mikulás Ferenccel Kriskó János beszélgetett
döntöttünk, nem fogjuk kivágni a fákat, a megye kisajátította a telken lévő villaépületet, s ezzel meg lehetett menteni a telken álló, gyönyörű, öreg fákat. Hozzákezdtünk az építkezéshez, és sok saját kezű munkát is beletéve, felépítettük az új stúdiót. A megyei első titkár, Romány Pál azt szerette volna, hogy Aczél György avassa fel az elkészült épületet. Az avatás előtt hívott Gajdócsi István Romány javaslatával. Elmondtam neki, hogyha valaki, akkor egyedül Pozsgay avathat, mert az ő segítsége nélkül soha nem lett volna új épületünk. Gajdócsi megkérdezte, vállalom-e a politikai felelősséget. Igent mondtam. Sohasem voltam párttag, nem volt veszítenivalóm. Romány is elég bölcs volt ahhoz, hogy belássa: az avatás joga tényleg Pozsgayt illetné, de őt kevéssel korábban épp Aczél közbenjárására állították fel a miniszteri székből. Úgy oldották meg végül, hogy Aczél eljött Kecskemétre, meglátogatta a stúdiót, megmutattam neki mindent, filmeket vetítettem, de nem volt avatás. A mai napig sincs hivatalosan felavatva a stúdió.- Ma már nem is lehetne állami intézményként felavatni, hiszen időközben kivásároltátok az állami vagyont.- A Pannónia szárnyai alatt voltunk az alapítástól egészen a rendszerváltozásig. Akkorra, kicsit megelégelve az ismert viszonyokat, úgy döntöttünk a kollégákkal, hogy önállóak leszünk. Állami vállalat lettünk, majd állami tulajdonú kft., majd az állami vagyonrészt kárpótlási jeggyel megvásároltuk - így lett a stúdió magántulajdon. Fontos megemlítenem, hogy nem a menedzsment vásárolta ki az állami vagyont, harminc kollégámmal együtt, közösen lettünk tulajdonosok.- Nem volt olyan szándékod - különösen, miután elkezdtél külföldre járni a fesztiválok kapcsán -, hogy elmenj valahova producernek?- Nem volt soha ilyen szándékom, és ennek több oka lehet. Az egyik oka az, hogy az ember szeretné jól érezni, otthon érezni magát valahol. Ez a „valahol" nekem Kecskemét. Amikor idekerültem, az otthonérzés megszerzése miatt megpróbáltam alaposan megismerni a város múltját, tudni szerettem volna a karakterét, tisztában akartam lenni azzal, hogy hova kerültem. Amikor már megismertem, kiderültek az árnyoldalak is. Az ember nem tud turistaként viselkedni a saját városában. Én is szerettem volna tenni valamit Kecskemétért, hogy jobban érezzem magam. Tulajdonképpen elsajátítjuk a várost azáltal, hogy idegenként kerülünk ide. Ez a folyamat tesz igazán lokálpatriótává. Nem az lesz a lokálpatrióta, aki ide születik, mert számára természetes a közeg. Számos olyan valódi patriótát ismerek, akik, mint én is, más településről kerültek ide már felnőtt fejjel, s az elsajátítás folyamatában gyökeresedtek meg Kecskeméten. A másik ok, ami miatt maradtam: ha annak idején volt bátorságom belevágni a filmstúdió felépítésébe, akkor az a dolgom, hogy tisztességesen, becsületesen végigvigyem. Sosem jutott eszembe azt mérlegelni, hogy esetleg máshol, mást is csinálhatnék. Ha nekem eszem lenne, akkor csak külföldi bérmunkát vállalnék, és nagyokat kaszálnánk a kollégáimmal közösen. Ezzel szemben következetesen nemzeti filmgyártásban gondolkodom, gondolkodunk közösen, és azt műveljük. Én sem keresek vele jól, a munkatársaim sem, de úgy véljük valamennyien, hogy ez a fontos.- Ebben maradéktalan az egyetértés közöttetek?- Vannak, akik nem tartják annyira fontosnak. Én magam sokat törtem a fejem, hogy olyan témákat találjak, amelyek fontosak lehetnek a magyar kultúrtörténet, a nemzeti filmgyártás szempontjából, és folyamatos munkát adnak a kollégáknak. Az sem lényegtelen, hogy egy ilyen tematikára jó eséllyel tudunk finanszírozást találni. Hogy egy példát mondjak: az ezredforduló táján felvetődött bennem, hogy milyen érdekes lenne visszamenni száz évvel ezelőttre, s megmutatni az akkori Osztrák-Magyar Monarchia 89
