Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 9. szám - Engem a folyamatos stressz éltet: A 75 éves Mikulás Ferenccel Kriskó János beszélgetett

részletes térképével. Megcsináltuk az alappontsűrítést aztán részletesen felmértük a teljes települést. Ez volt a korabeli térképkészítés technológiája. Máig sem felejtettem el, bármikor képes lennék megszerkeszteni egy település térképét ezzel az eljárással. Szerettem, mert rendszerszerű gondolkodás kellett hozzá, másrészt alkotásnak tekintettem, új szellemi termék létrehozásának. Semmiből valamit készítettünk.-Ha ennyire kedvelted a térképészi munkát, hogyan kerültél mégis a film közelébe?- Nem tudom, az életem hogyan alakult volna, ha nem távolítanak el a kunszentmik- lósi gimnáziumból, de ha ott maradhattam volna, nyilván nem találkozom Biedermann Dénessel - ő a Wekerle-unoka -, aki ma Svájcban él. O hívta fel a figyelmemet még katonakoromban, hogy Kecskeméten működik egy megyei filmstúdió, s ha már úgyis Kecskeméten, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalnál dolgozom, keressem fel egyszer, csupán a tájékozódás kedvéért. Dénesnek jó barátja volt Halász Mihály operatőr, aki később a megyei filmstúdióból a Magyar Televízióhoz került. Hozzá küldött, és igen jól tette, hogy hozzá küldött. Ha nem találkozunk, és nem sajátítom el a segítségével a filmkészítés alapjait, akkor egészen másként alakulhatott volna az életem.- El is tudtál helyezkedni a filmstúdióban, vagy a munkakönyved maradt továbbra is a hivatalban?- Maradtam a térképészeti hivatalnál, a szabadidőmben jártam be a stúdióba. Kiváló iskola volt. Minden munkafázisnak részese lehettem a forgatástól, a negatív film hívásán át, a pozitív kópia elkészítéséig és a vágásig, a hangosításig. Bőzsöny Ferenc és Döbrentei Piroska adták a hangjukat a Bács-Kiskun megyei filmhíradókhoz és a nálunk készült kisfilmekhez. Az elkészült hangos kópiákat közszemlére tettük az egykori Sajtóház földszinti kirakatainak egyikében. Az ablakra kifeszítettünk egy fehér pergament, oda vetítettünk, a járókelők ott láthatták a frissen elkészült filmjeinket. Javarészt híradók voltak, de készítettünk kisfilmeket is, nem csak Kecskemétről, hanem az egész megyéről. Borzasztó nagy bűn, hogy ez az anyag elpusztult. A filmek egy töredéke fellelhető a Kecskeméti Televízióban, de az tényleg csak egy csepp a tengerből. Kár a filmekért, pótolhatatlan kordokumentumok voltak.- Ha még csak a megyei filmstúdió alkalmazottja sem voltál, hogyan kerültél mégis a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermének élére?- A Bács megyei filmstúdióban értesültem arról, hogy a Pannónia létre kíván hozni egy műtermet Kecskeméten. Bacsó Zoli hozta a hírt, akinek a szülei mindketten Kecskeméten praktizáló főorvosok voltak. Zoli a Pannóniában volt operatőr, és néha, amikor hazajött a szüleihez, belátogatott hozzánk. A barátja volt Fodor Balázs, a mi operatőrünk. Véletlenül hallottam, amint beszélgettek a leendő kecskeméti rajzfilmstúdió tervéről. Bacsó Zoli kérdezte, nem ismerünk-e valakit, aki el tudná vezetni az új műtermet? Úgy gondoltam, próba-szerencse, teszek egy kísérletet.- Hogyan zajlott akkoriban egy állásinterjú?- Matolcsy György volt a Pannónia Filmstúdió igazgatója. Bacsó Zoli beajánlott, elmentem hozzá egy bemutatkozó látogatásra. Matolcsy fogadott, hosszasan elbeszélgettünk. Attól kezdve egy éven keresztül minden szombaton ott ültem nála, zajlott a felkészítésem. Minden alkalommal beszélgettünk is, de közben feladatokat adott, hogy nézzek meg szerzői filmeket, mondjak róluk véleményt, dolgozzam ki, hogy miként képzelem a kecskeméti stúdió beindítását. Közben megismerkedtem a különböző munkafázisokkal, a kifestéssel, a kihúzással. Segédoperatőrködtem, animáltam, a rajzolás is szerepelt a programomban. Sokat beszélgettem más, ott dolgozó emberekkel. Nagyon jó társaság

86