Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 9. szám - Engem a folyamatos stressz éltet: A 75 éves Mikulás Ferenccel Kriskó János beszélgetett

- Dunapatajon ahhoz a nagyapádhoz költöztetek, akinek apapótló szerepe volt az életedben.- Engem valójában a nők neveltek. Apám korán meghalt, így Marcaliból visszaköltöztünk apai nagyanyámékhoz Dunapatajra. Itt számos nő vett körül: a nagyanyám, a nagynéném, apám testvére és természetesen az édesanyám és a nővérem. Ok minden szeretetüket és gyereknevelési tudásukat rám zúdították. Ketten az öcsémmel voltunk fiúk ebben a kiterjedt családban. Sokszor törtem rajta a fejem, hogy vajon másként alakult volna-e a viszonyom például a saját fiaimhoz, ha lett volna apaélményem? Ma sem tudom megválaszolni.- Mi volt a szerepe nagyapádnak a gyermekkorodban?- Az anyai nagyapám mintául szolgált mindenben. Mindennek megadta a módját, az öltözködéstől a munkán át az étkezésekig, mindenhez méltósággal viszonyult. Újdonság volt ez nekem, ilyesmit otthon nem tapasztaltam. Mint az itatóspapír, úgy szívtam magamba az összes megnyilvánulását.

Nem csak a nagyapámnak volt tartása azon a településen. Dunapataj parasztpolgári múltú nagyközség, öntudatos, zömében kálvinista parasztpolgárokkal. A falu is, az emberek is minden rezdülésükkel hatottak rám. Szokták mondani, hogy az emberrel 10-12 éves koráig minden megtörténik, ami fontos. Én is így vagyok ezzel. Dunapataj valamikor város volt, és egykori mezővárosi jogaira a kései utódok is öntudattal tekintenek. Fejlett polgári demokrácia volt 1945 előtt a településen, amelynek intézményei, szereplői, a különféle civil szervezetek, illetve azok utódai meghatározták a falu tartását a katolikus legényegylettől az iparosklubig, a 48-as körtől az olvasókörökig. Mindezeket aztán a Rákosi-korszakban egy tollvonással megszüntették, de a működésük hatása nem volt kitörölhető a pataji polgárok gondolkodásából.-A családod protestáns vagy katolikus vallású volt? Te magad hogyan viszonyultál a valláshoz?- Református vagyok, és templomba járó ember voltam én is. Annak is pontosan kialakult rendje volt, hogy a templomban ki hova ülhetett, mint ahogy annak is jelentősége volt, hogy az istentisztelet végén az emberek milyen csoportokban, kikkel verődtek össze egy kis beszélgetésre a távozás előtt.

A falu egész élete, tevékenysége, szokásai olyan átlátható, logikus szerkezetbe illeszkedtek, amit gyerekfejjel is könnyen megérthettem és átláthattam. Mindez nagyon fontos volt nekem, örülök, hogy ebben az archaikus jegyeket mutató faluban tölthettem a gyermekkoromat.

Az utca, ahol laktunk, a mesterek utcája volt. Élt az utcában egy bognár, volt továbbá egy órásmester, aki nagy különlegességnek számított: még az első világháborút követően maradt itt Magyarországon. Orosz volt ő is, a felesége is, de már bennszülött patajinak számították magukat. Lakott az utcában egy kovács, egy bádogos, két asztalos, egy koporsókészítő, egy bútorasztalos és egy fényképész.- Nagyapád is mesterember volt?- A nagyapámat ezermesterként tartották számon a faluban. Eredetileg a vasútnál dolgozott, különféle újításai voltak a vasúti biztosítóberendezéseket illetően. Pereskedett a MAV-val, mert a vállalat szerette volna ingyen kisajátítani ezeket az újításokat, nagyapám meg nem akarta ingyen adni őket. A vége az lett, hogy nagyanyám több száz hold földje elment a pereskedésre. Nagyapám még Amerikában is kísérletezett a találmánnyal, kiment, hogy megpróbálja ott pénzzé tenni a biztosítóberendezést, de nem járt sikerrel. Sokáig eltitkolták előlem, hogy nagyapám Amerikában is járt, az ötvenes években ez nem számított jó pontnak, könnyen megvádoltak bárkit, hogy az imperialistáknak kémkedik.

78