Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 9. szám - Kántor Lajos: Fehér kakas, vörösbor

közelében fekvő primitív borvizesfürdő, Udvarhely vmegye homoródi j.-ban, szép fenyveserdők közepette." Minden talál. A primitív jelző is, egy évszázaddal, pontosabban jó másféllel a Pallas-címszó után. - Oh, ha a Pallas „primitivizmusát" követni tudná egy újkori magyar lexikon...)

Kerüljünk valamivel közelebb a 20. század közepi Udvarhelyhez. 1961-ben „Ki mit tud?" versenyt szerveztünk, a Korunk, középiskolások számára, Kolozsvárt, Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen. A kérdések összeállításában (gondolom, a műveltségre vonatkozókban, mert a politika nyilván kollégámat, az ideológiarovat szerkesztőjét illette) ifjú irodalmi szerkesztőként vettem részt, jelen voltam mindhárom helyszínen, zsűriztem, Keresztúron kérdeztem is - az eredmény meglepően pozitívnak mutatkozott, a nyerteseinkből ugyanis lett „valaki". Horváth Andorból például A Hét-szerkesztő, miniszterhelyettes, egyetemi tanár, a Korunk főszerkesztő-helyettese. Udvarhelyi győztesünk neve: Balázs András: O a Csíkszeredái Hargita újságírója lett, 1978-ban hunyt el. A történetnek nem itt a vége. Negyvenhárom évvel a „Ki mit tud" megnyerése után, vagyis idén, 2014-ben a Korunk kiadója, a Komp-Press megjelentette Balázs András első verskötetét (Tetők magasából), unokaöccse, a székelyudvarhelyi középiskolából a Babe§-Bolyaira és onnan a Korunkhoz irodalmi szerkesztőnek került, főszerkesztővé (majd helyettessé) kinevezett Balázs Imre József gondozásában. A szálak összenövéséhez nem volt szükség rokoni engedékenységre. Tanúsíthatom, az utószót író Molnos Lajos valós tényeket elevenít fel: iskolatársak voltak a ma Tamási Áron nevét viselő gimnáziumban, Balázs Andrással, Farkas Árpáddal, Magyari Lajossal „együtt faragták a verset", a kolozsvári egyetemen és a Gaál Gábor Körben folytatódott a „versfaragás", csatlakozott hozzájuk a sóváradi Király László. „Szilágyi Domokost olvastuk lelkesen és Lászlóffy Aladárt, Jancsik Pált, Veress Zoltánt - az akkor indult Forrás-sorozat »zászlóvivőit«" - írja Molnos. A 2014-ig csak antológiákban szerepelt Balázs András most csatlakozik hetvenéves társaihoz, szülővárosát köszöntve a kötetnyitó sorokkal:

Akkor mentem szép Udvarhelyre, s amikor jöttem szép Udvarhelyről, ablakok nyíltak és csillagok gyúltak szép Udvarhelyen.

Farkas Árpádot bővebben idézhetném, indulása idejéből, szerkesztője lehettem első verskéziratainak, de hát ő nem szorul rá a népszerűsítésemre. Az a szinte páratlan értelmiségi kör Székelyudvarhelyen, amely a Művelődési Ház emeletén évtizedekkel ezelőtt vasárnap délelőttönként összegyűlt (lehettek vagy húszán, tanárok, mérnökök, orvosok), úgy tűnik, feledésbe merült; a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szócikkének két szerzője (Székelyudvarhely magyar irodalmi és művelődési élete) a maga tizenegy (!) nyomtatott oldalán nem említi ezt az igazi civil fórumot. Ahol szokatlan őszinteséggel kérdeztek, mondtak véleményt, tartottak (tarthattunk) előadást. A hatvanas vagy a hetvenes években volt? Nem tudok

34