Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Tarján Tamás: Aranykák
voltaképp szintén kendőzött rímhelyzetben levő csodálom állítmány helyes értelmű és hangsúlyú olvasata teljesíti ki az egymáshoz támaszkodó, de egymással feleselő ikerhai- ku-epigrammákat. A Míg élsz teljes vagy elsődleges minősítésére mégsem lenne alkalmas megállapítás: (főleg) „őszikéket" tartalmaz (ha mégis, akkor a szikék szóelem válna metszőén jelenté- sessé). Buda Ferenc a nyolcvanhoz közeledve is mokány garabonciás, az irodalmi élet eseményeinek fáradhatatlan résztvevője, vándora. A prózaírásban ugyancsak tevékeny, tett közzé nemrég színműveket, javában folytatja önéletrajzi visszaemlékezéseit. 2005 óta különféle műfajú köteteinek megjelenése - nem úgy, mint két-három korábbi, aszályosabb időszakban - egyenletesen szapora. Alkatából sem következik, hogy - noha az „öreg" Aranynál egy-másfél évtizeddel idősebben - őszikéket vessen papírra vagy számítógépbe. Ám a tapasztalatok sokasága, a nyolcadik X dere, a beszédmód modalitása, a formakultúra leleményes sokszínűségének, arányosságának Arany-ossága (más, alább említendő hatások mellett) nyomot hagyott a verseken. Ezért a könyv anyagát összességében az aranykák szóalkotással jellemezve, a sok versfajta (csak részben kései, betakarító típusú) aranylását hangsúlyozva vágunk bele a metaforikus elnevezés mögé néző, szakszerűbbnek szánt elemzésbe. A nyolcvan oldal versmatéria nincsen ciklusokra bontva. Az osztatlanság, az újabb versfolyam egységességének indokolt sugalmazása ellenére a kötet érzékelteti az olvasóval kisebb fejezeteit, kijelöli köreit. A 2006-ra dátumozott Huszadik évem: 56 nyitja a sort, s a későbbiekben még említendő 1956-1957-es, „ÍGÉRTEK ENYHÍTÉST" kezdetű parafrázis zárja. A keretet Buda Ferenc legnagyobb sorsélménye biztosítja ma is: 1956 ősze, melyről 2006-os Túl a falon című kötetének előhangjában így írt: „Az én ötvenhatomba az az aranyló, s egyben vér- és lőporfüst szagú tizenkét nap s a megszállás, szorongattatás téli éjszakáira rákövetkező börtönév egyaránt beletartozik. Addigi életem vízválasztójaként tartom számon e másfél esztendőnyi időszakot." Az „addigi életem" helyébe megfelelő kiegészítésekkel az „egész életem" szószerkezet is odaérthető. Az 1956-os emléktől induló, 1956-os reminiszcenciákig futó Míg élsz keretes megalko- tottsága, életidő-egészet szuggeráló címe olyan hullámzást takar, amelynek hegyei és völgyei nagyjából a következőképp mutatják a kicsiny belső ciklusokat és a messze kihangzó verseket a ciklus nélküliségben (persze az aprózó léptéknél átfogóbb, a linearitást a szövegek feletti képzettársításokkal felváltó kötetszemlélet is érvényben kell maradjon). A Míg élsz, A szegénység, az Alom és A számtartók kórusa vezet el az első pillérig (MR1). Következik az „Az a..." versek hármasa (Az a város, Az a mennybolt, Az a kislány). Utána a terjedelmes Alomi bálom mesei díszletezés közepette forog a Bal-jobb mondókái, pársoros „körömversei" felé, hogy azután fél tucat emlék-, emlékezés- és emlékeztetésetűd nyomán „igazi" körömversek, vagyis haikuk sorakozzanak sokaságban (Hat pár haiku, Minden órára), majd nagyjából az iméntihez hasonló személyesebb-emlékezőbb-látomásosabb kitérővel, benne gyerek- és gyerekhangverssel ismét egy - immár igencsak játékos - kisforma, az Anagrammák hemzsegéséhez vegyen irányt a könyv. E tónust a Rémálom I. és a Rémálom II. (két haiku), a bökversköntösbe öltöző Rímuralom-kavalkád folytatja a maga többféle módján (a Ni című vers beékelt tízszer négy plusz egy sora a címével szintén az önálló versalak négysorosnak - a négysoros sokszorozásának - kedvezne. Nem feledhető azonban: Nagy Gáspár 1956-os mementóverse, az 1983-ban keletkezett Öröknyár: elmúltam 9 éves óta az egymás mellé rendelt N és I betű, az ott ismételt földrengető -NI betűkapcsolat szinte bármely önállósult versbeli felbukkanása aligha appercipiálható a főnévi igenév végződésének áthallása, illetve a Nagy Imre-monogram tudatosítása, 1956 nyílt seb emléke nélkül). A négysorosok (a Négysorosok) sajátos természete: egységei egyszerre tűnnek teljes egésznek és egy nagyobb teljesség részének. Logikus folytatás tehát a töredéknyomatékú költe105
