Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Tarján Tamás: Aranykák

menyek egymásutánja (Világ-töredékek, Ennyi, A semmi partján, a „Töredékekként" karakte- rizált Háború-kompozíció), hogy a számos ,,/é/"-ből összeálló egész, a fejezetezést mellőző verseskötet a Parafrázisok a Falak könyvéhez oldalpárjaiig érjen. A Falak könyve a már szóba hozott Túl a falon első ciklusa volt, illetve azon belül egy kisebb sorozat, melynek szonettjeire most jó fél évszázaddal későbbi változatok íródtak. Például a „KISKÉSEMMEL korunk földjébe ások" kezdetű (kivételesen a címértékű keltezést - 1957 - is homlokán viselő) első szonettnek a + 56 jelzésű (azaz a saját előzményét számmágiával is visszaidéző, 2013-ban írt) „KISKÉSEMMEL manapság mit hegyezzek?" kezdetű önreplika válaszol.

Önmagán belül és cikcakkban stafétázik a kötet, kitüntetett váltópontjain az egymástól oly elütő MR1-gyei, Alomi bálommal, a Dal a háromlábú székről és A Nagy Vadász verspárjával, a Váltókon át rapszódiájával, célegyenesében pedig a parafrázisokkal. A Holnap Kiadó, a költő mostanában legotthonosabb kiadói műhelye Nagy András szín- és ábramontázsos, pirossal, fehérrel, barnával, feketével célzó borítója által elegáns, a fedlapokat mélység- ben-magasságban dimenzionáló külsőt adott a kötetnek, de a belső eligazodásban nem mindig segít. A teljes anyagot dőlt (kurzív) betűvel szedték, a Négysorosok (úgy fest, ok nélkül) álló betűs kivétel. A verscímek álló betűsek lennének, de egy-két kurzív cím tapad rá mégis a versszövegre (Bal-jobb stb.). A Tartalomba bekerült a köteteim (cikluscímek híján különösen tolakodó fölöslegességgel), viszont kimaradt a 47. oldalon szereplő, cím nélküli (címként három csillaggal „anonimizált") haiku, melyet a Váltókon át és a Színre szín között önálló műként kell felfognunk, nem az előbbi függelékeként. A szépséghibák nem okoznak komolyabb fejtörést, olvasói, filológiai rébuszokat.

A kései Arany öröksége a kisformák virgoncságában, teliségében szikrázik fel. Illetve: Arany Jánost egész pályáján kísérte a nyelvi játékosság, mely Buda Ferenctől sem volt soha idegen. E játékosság sokszor széljegyzetesen, ötletversként, szinte puszta grammatikai, anyanyelvi örömként jelentkezik, de sosem perifériális az életmű egésze szempontjából, nem von be a korpuszba marginális lírai törmelékeket, sőt: szellemiségére a legformátu- mosabb művekben is rá lehet ismerni. Arany szó- és képrejtvényei (a fény kirekesztését követelő szembetegségekor fundált, öt magyar és idegen nyelvű számnévből apró bicsak- lásokkal szerkesztett szobai utasítása, a „Bes-öt-ét-[í]-ten-dő", vagy ügyes képfeladvány- rajza, a „Hat ház - kör ül - sás/kacsa/patkó - vályog" [Hat ház körül sáskacsapat kóvályog] majdnem-verssorának szóhatármetszése) eltérő jellegében is közel esik Buda anagrammáinak könnyedségéhez.

A virtuóz (az oeuvre-be felvett, vállalt) anagrammázásban Szécsi Margit tekinthető Buda Ferenc legihletettebb minapi elődjének. Amikor a betűátvetések együttese kettőnyolc sorban tényleg belül kerül a versminőségen, legalább a klasszikus morgensterni értelemben, esetleg a dada-modernséget sem feledő mai, darabos sms-közeliséggel - akkor beszélhetünk anagrammaversről. Az ékezéssel nem sokat törődő laptop- és mobiltelefon-jelenben a költő megengedheti magának - a betűátcsoportosítás elemi játékszabályai is megengedik, bár a komputeres anagrammaprogramok és egyes rejtvényújságok rigorózusabbak -, hogy az ékezethelyességgel ne vesződjön. íme, a leghosszabb Buda-anagramma - nyolc, láncolattá tett variáció -, a Karrierpolitikus: „Topi úr kisír, elrak. / Sikk e rút lírai por. / Úri kert, iskola-pír. / Kurír kiír, letapos. / ír, tipor a klerikus. / Tapir rí, kolerikus. / Prolika, úri sikert / úr ír ki - »elparkosít«". A maga nemében még a gondolatritmussal, rímeléssel is kacérkodik a szükségképp szóvadító betűtánc, mely az anagramma-bázis címre zavartalanul ráérthető. Minél hosszabb, annál frappánsabb, minél rövidebb, annál konzekvensebb a versanagramma. A Légiriadó - „Léda rigói / a délig író / Dórié? Alig. / Radó ígéri / régi ólaid" - az 1910 körüli Ady-kor groteszk epigrammája is lehetne: tulajdonnevei behelyettesíthetők, sőt, ha az i = y cserét nem zárnánk ki, Léda neve mellé Adyé is bekerülhetne.

106