Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Pál Zoltán: Nagy állambiztonsági irodalomkönyv - Jáger Margit kerámiái
Pál Zoltán Nagy állambiztonsági irodalomkönyv Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1990 Szőnyei Tamás újságíró tavalyelőtt megjelent vaskos köteteiben arra tett párját ritkító kísérletet, hogy bemutassa a XX. századi magyar irodalmat ért szellemi pusztításnak egyik legfontosabb eszközét: a Kádár-kori politikai rendőrség „irodalmi embereket" ellenőrző tevékenységét. A több mint 2200 oldalas mű adatgazdagságával, forrásidézeteivel minden bizonnyal sokat forgatott műve lesz a jelenkori művelődés- és irodalomtörténetet kutató szakembereknek, érdeklődőknek, érintetteknek - megfigyelőknek és megfigyelteknek egyaránt! Tudományos életünk különös fintora, hogy éppen egy olyan személy vállalta magára a téma összefoglalását, aki nem tartozik a „céhes tudósok" közé. Természetesen ettől még nem kell megijednie a történettudomány felkent szakembereinek, volt már arra példa, hogy újságírók igényes, historikusok számára is haszonnal forgatható kiadványokat állítottak össze az 1945 utáni magyar történelem fontos témáiról.1 Szőnyeinek sem ez az első, jelenkorral foglalkozó munkája, évekkel ezelőtt már megjelent egy könyve a magyar könnyűzene és az állambiztonság kapcsolatáról.2 Van tehát tapasztalata a hatalmas témák feldolgozásában, az óriási anyaggyűjtésekben, ehhez képest kell vizsgálni, hogyan sikerült megoldania vállalt feladatát. A szerző az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött forrásokat használt fel művének megírásához. Tagadhatatlan, hogy számos érdekes adat, adalék, információ került napvilágra a diktatúra irodalmáról, kulturális életéről, egyes személyek tönkretételéről vagy karrierépítéséről. Szőnyei nagyon fontos forrásokat igyekszik bemutatni. Könyvéből megismerhetjük többek között Kristó Nagy István szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész tevékenységét, akit „Juhász Lajos" fedőnéven foglalkoztattak a kora Kádár-korban (de már évekkel korábban is dolgozott a politikai rendőrségnek). 1956. november és 1963. január között kilenc dossziét töltött meg jelentéseivel, s a könyvkiadók világában segítette eligazodni a Belügyminisztérium munkatársait.3 Ugyanakkor pozitív szerepet is játszott: jelentéseivel igyekezett segíteni régi ismerősén, Németh Lászlón, akit mélyen tisztelt.4 Máshol Szentiványi Kálmán („Duna") besúgói portréjáról, motivációiról, tevékenységéről informálódhatunk.5 Tanulmányozhatjuk llia Mihály évtizedeken át nyúló megfigyelésének főbb mozzanatait, a lejáratására tett sikertelen kísérleteket.6 Még jobban megismerhetjük a Zsigmond Gyula, Bodor György és Püski 1 Jó példák erre: Pünkösti Árpád: Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2004.; Révész Sándor: Aczél és korunk. Budapest, Sík Kiadó, 1997. 2 Szőnyei Tamás: Nyilván tartottak. Titkos szolgák a magyar rock körül, 1960-1990. Budapest, Magyar Narancs - Tihanyi Rév Kiadó, 2005. 3 Szőnyei Tamás: Titkos írás. Allambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1990. 1. kötet. Budapest, Nórán Könyvesház, 2012. 89-90. és 185. 4 Uo., 478-479. 5 Uo., 441^445. 6 Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1990. 2. kötet. Budapest, Nórán Könyvesház, 2012. 640-641. 108
