Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Nyerges Gábor Ádám: Honnan jönnek még költők?
Ugyanezen példákat (csirkeszaros udvar, klottgatya) emeli ki Dérczy Péter is Távolodóban a metaforától című írásában. O elsősorban három kiemelkedő pontban, a költői szerep, a metafora és a versnyelv, valamint a szó fokozatos, lassú átmenetekben megvalósuló átértékelésében látja Orbán költészetének hosszú távú, súlypontáthelyezéssel járó elmozdulási irányait. (E sorok írójához hasonlatosan) Dérczy is a Búcsú Betlehemtől kötettől eredezteti a költői hang újrapozicionálásának kezdetét12, nem véletlen, hogy a két ominózus példa is e kötet verseiből vétetett (Dérczy említett tanulmányában számos további példával támasztja alá az itt és nála is megfogalmazott elképzelést). Dérczy vizsgálatában azonban az említett két vers (amelyek közül figyelmünk középpontjában továbbra is a Zöld ország áll) csak egyfajta megközelítésben tűnik fel, nevezetesen a helyszín témaköre kapcsán. Megállapítja, hogy míg Orbán korábbi költészetében a helyszínek általánosabbak (ebből következően sematikusabbak, háttérjellegűbbek, díszletszerűbbek) voltak, a Zöld országban például a szöveget lefelé stilizáló, emelkedett, eszményi szépségét szándékoltan meg-megtörő nyelvi elemek13 pontosítják, életszerűbbé, élőbbé teszik, a korábbi háttérfunkcióhoz képest jelentősen megnövelik a helyszín szerepének jelentőségét. Természetesen, mint ahogyan azt Dérczy is siet leszögezni, az efféle stiláris újítások száma még a versszöveg(ek) egészén belül is csekély mértékű, így a teljes kötet arányaihoz képest még inkább az. A fentiek alapján belátjuk, hogy a) Orbán Ottó költészetében valóban stiláris (és emögött, ettől elválaszthatatlanul és ennek - vélhetően - elsődleges kiváltó okaként: narratív és szemléletbeli) vált(oz)ás megy végbe, illetve, hogy b) ez a váltás/változás leginkább a '67-es kötettől eredeztethető. 3. Zöld-ség Fontos azonban tüzetesebben is megvizsgálni a fentiekben már pedzegetett helyszín-kérdéskört. A versben található természeti képek egyrészt a fiatalság vad, határtalan energikusságát hivatottak kifejezni, másrészt a gyermeki nézőpontból szemlélt világ végtelenségét, buja, vad, varázslatos meseerdőbenyomását; a képek globálissá, helyenként természetfelettivé nőnek, ezzel a mű referenciális pontjait a mindennapi felől a transzcendens-mesei-csodálatos bűvkörébe helyezi a szerző (példák csak az első versszakból: „málna-ország", „hol a zöld idő kicsordult az égből és / koronásán járkált fel-alá a mennyei áradatban / a szerelem pávája"). Az erdei, természeti környezet általában/hagyományosan pozitív (és negatív) tartalmakat közvetítő értékeinek (egyaránt vett) abszolutizálása azonban meggyőződésem szerint (bár logikusan ez következne okfejtésünk ezen pontján) mégsem jelent valamiféle panteista beállítottságot, a versegész értékskálájában ugyanis a zöldség, a természet, mint olyan, nem (feltétlenül) csakis önmagukért 12 „Kétségtelen, hogy a szubsztanciális személyiség- és költőszerep-felfogás azonban erősen érvényesült költészetében. 1967-től, a Búcsú Betlehemtől című kötettől számítható az, hogy a szerep mindentudó jellegét Orbán átalakítja." (Dérczy Péter, Távolodóban a metaforától, Beszélő, 2007/5,102-103.) 13 Lator László ezt a már idézett interjúban érdekes módon (és némi félre- avagy meg-nem-értésről is tanúbizonyságot adva), nemes egyszerűséggel az áhítat rontásaként jellemzi 179
