Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Nyerges Gábor Ádám: Honnan jönnek még költők?

verselés, a mesterség számtalan fortélya úgyszólván minden más szempontot háttérbe szorít, a költő feltétlen ura akar maradni a gesztusainak.''6

2. „odadobva a klottgatya a vers végére"

Amennyiben elfogadjuk, amit (Bécsy Ágnes kritikájának egy mondata nyomán) Dérczy Péter állapít meg a szerzőről („...Orbán Ottó nem csak köteteket ír - azaz önmagukban zárt »rendszereket« -, hanem, bármily furcsán fest is ez leírva, költészetet, életművet"7), tehát, hogy munkássága esetében tudatosan, végig folyamatában megkomponált költészetegésszel van dolgunk, abból az is következik, hogy ezen - mint tehát egységes folyamaton - belül már érdemes minél erősebb nagyítás alatt megvizsgálni bizonyos, idővel a teljes életmű szempontjából kulcs- fontosságúvá terebélyesedő részfolyamatokat.

Az általunk vizsgált változási tendencia egyik (habár első ránézésre nüansznyinak is tűnő, mégis, a szerzői ars poetica szempontjából kulcsfontosságú gesztusként értelmezhető) jellemző momentumára maga Orbán Ottó hívja föl a figyelmünket Lator Lászlóval e versről folytatott beszélgetésében.8 Idézem előbb Latort, majd Orbánt:

„L.L.: -(...) A Zöld országot 1964-ben írtad, közelebb a pályakezdésedhez, mint a mai verseidhez. Mégis fontos pillanat ez költőéletedben. Nemcsak azért, mert (...) verseidben egyre jobban érezni a kivívott biztonságot, egyensúlyt. Hanem azért is, mert a formai oldódásod is itt kezdődik valahol. "9

„O.O.: -(...) Egyszer Nagy Lászlóval beszélgettünk ezekről a korai verseimről, és ő éppen azokat a dolgokat kifogásolta, amit te az előbb jellemzésül idéztél, a csirkeszaros udvart10 11, a klottgatyát meg az efféléket. Ezek őt zavarták. Én persze nagyon odafigyeltem arra, amit ő mondott, de már az első pillanatban tudtam, hogy én ezeket nem tudom elhagyni, nekem nélkülük nem vers a vers; nem azért, mert nekem poén kell a vers végére - közbevetőleg, ez is zavarhatta őt, hogy ilyen heinés módon van odadobva a klottgatya a vers végére, mint valami jó csattanó —, hanem azért is, mert ez volt az a táj, amire emlékeztem, ilyen gyönyörű és utálatos egyszerre.,."u

6 Kis Pintér Imre, „Eszme és légitámadás" (Orbán Ottó világlátásáról) = K. P. I., Esélyek, Magvető Kiadó, Bp., 1990, 115.

7 Dérczy Péter, „Között" - Orbán Ottó: Ostromgyűrűben = D. P., Vonzás és választás, Debrecen, Csokonai Kiadó, 2004, 201.

8 Lator László - Orbán Ottó, Orbán Ottó: Zöld ország = Domokos Mátyás - Lator László (szerk.), Versekről, költőkkel, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1982., 333-348.

9 Uő, I. m„ 346.

10 Orbán itt a Búcsú Betlehemtől kötetben olvasható Trónbeszéd című versről beszél (nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mindkét vers, a Trónbeszéd, a maga „csirkeszaros udvarával" és a Zöld ország klottgatyában álló szereplőjével egyaránt kiemelt, hangsúlyos helyet kapott a kötetben, előbbi a könyv nyitó-, utóbbi záródarabjaként).

11 Uő, I. m., 342. (kiemelés tőlem: NyGÁ.)

178