Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Bálint Péter: A metaforáról metaforikusan

mányos ismeretekben. Az elgondolható gondolat végiggondolására nyitottság, illetve a gondolkodás, mint emlékezet(működtetés) és az írás, mint az archiválás modernkori gyakorlatára fogékonyság leginkább Füst Milánnal, Hamvas Bélával és Németh Lászlóval rokonítja kortársai között. A fragmentumokat olvasva olybá tűnik, hogy Szentkuthy felismerte a filozófusok előtt megválaszolásra váró aporiákat és létértelmezési kihívásokat, s íróként a maga számára is kötelezővé, egyben mások kísérleteit számba véve követendővé tette a válaszadást: ekként válva elkötelezetté az egyéni és közösségi lét- és sorsfaggatás iránt. Szentkuthy előtt efféle fenomének várnak tisztázásra: a tekintet és látás-komplexuma, a reflexió és tudataktus, az egológia és társszubjektum, az erotika és bűn, metafora és stílus, történetírás és mesemondás.

Az egyetlen metafora felé kötet első oldalán, a (2). számmal jelzett szekvenciában a fiatal Szentkuthy, aki szenvedélyes módon hódol a híres descartes-i cogito- tételnek, rögtön az írásképtelenséggel (a saját tapasztalat és annak lehetséges/ kívánatos nyelvi kifejezése közötti szakadék áthidalhatatlanságával) és a nyelvteremtés örökké kínzó vágyával (a „mi módon lehetséges írni?" - kérdésre adandó válasszal) vesződés kezdeti fázisában felvázolja, mondhatni, az egész életművére kiható írói dilemmáját: „AZ ÖRÖK JÁTÉK: megismerni a világot - megőrizni a világot." A világot megismerni, a végtelent fölfogni (Descartes és Ricoeur által használt „com-prendre" kifejezés szellemében: megragadni), ugyanakkor a végtelen ideáját a gondolkodás révén a rejtettségből kiemelni, megérinteni és elsajátít- hatóvá tenni igék (melyek a descartes-i ész „jól használatán" és a kanti énállítás, illetve e kettőn keresztül a nyelven és nyelvben megnyilvánulás nagyon is tudatos intencióját vetítik előre), valamint a véges lét feltárására szóló felhívást követő válaszok: nyomban megjelennek az első lapon. Az igék és a válaszok, a keresett és az austini tetten ért szavak, mondhatni ígéretet tesznek, mégpedig túlzó ígéretet. Derrida olvasatában a kötet címe maga is ígéret (Az egyetlen metafora felé azt ígéri nekünk, hogy ha türelmesen haladunk a jövő ígérete felé, rátalálunk az egyetlen metaforára, véges létezőként képesek vagyunk megragadni a végtelent), de Man szerint pedig „a szöveg mint ígéret performatív struktúráját" ölti a Szentkuthy által aláírt, Szentkuthy Miklós néven jegyzett naplóban.

A naplóíró Szentkuthy a szemlélettel együtt járó értelem - elsősorban is a husserli időfenomenológián nyugvó észlelés és visszaemlékezés, vágyakozás és jelentésadás aktusában — tetten érhető bizonytalankodásaira, a szemlélt dolgok megnevezhetetlenségére és az általa metaforikus alakzatokban - metaforafragmentumokban, metaforaláncolatokban - megnevezett dolgok illékonyságára panaszkodik, mivel a konkrét jelentés a helyettesítés vagy az átírás révén jelentésmódosuláson: redukción vagy bővülésen megy át. A panasz hátterében valójában két felismerés szunnyad: (1) annak a belátása, hogy a lét és gondolkodás szorosan összefügg egymással, mondhatni egymástól elválaszthatatlanok, a lét folyton elgondolja magát, a gondolkodás tétje pedig maga a lét, ezért bármely „imprecízió" a lét értelmét és megértetté tételét függeszti föl. (2) Elhatalmasodik benne a transzcendentális vágy, melynek forrása: a végtelen ideája (amiről később Lévinas értekezik a Teljesség és Végtelen kötetében), másként mondva az „időtlen tökéletes", vagy az „időtálló teljes" iránt, s e vágy kielégítet106