Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Bálint Péter: A metaforáról metaforikusan
Bálint Péter A metaforáról metaforikusán (Töprengések Szentkuthy Az egyetlen metafora felé naplójának lí/raolvasásakor) [...] az emlékezettúltengés őrülete, a hűség pótléka, az emlékezet többlete illetve kinövése: a másik két lehetőség határán az írás, a nyelv, a tapasztalat nyomvonalaihoz -folyamodni, amelyek a visszaemlékezést túlviszik egy adott örökség, egy rendelkezésre álló múlt egyszerű újraalkotásán. (Derrida: A másik egynyelvűsége) Amikor a Forrás szerkesztősége felkért, hogy íróként írjak esszét egy kedvelt írómról, lehet magyar vagy külföldi is az illető, némi habozás után Szentkuthyra esett a választásom. Több oka is volt/van ennek a kivételezésnek (a számomra kínálkozó lehetőségek sorából egyként „kivételnek"); elsőként is illetékesnek érezvén magam Szentkuthy-ügyben (róla írtam doktori disszertációmat, majd habilitációs értekezésem alanya is volt: Márai Sándor és Mészöly Miklós társaságában), adódott, hogy visszatekintsek naplójára és arra, amit róla: naplóiról és Szentkuthyról írtam; másodszorra, illetlennek vélem (finoman szólva) azt az elképesztő hallgatást, mely körülöleli, dermesztőén körülfonja, annak ellenére is, hogy az utóbbi két évtizedben számos másik nyelvre lefordították életműve nem csekély részét (mostanság az amerikaiak vélik úgy, hogy érdemes bemutatni őt a „tengerentúlon": ami mégsem egyezik a mesebeli és álombéli Operenciás- tengeren túli világgal); harmadsorban, „íróvá" válásomban szintén nem csekély része volt Szentkuthynak, noha „íróságom" tanúsítványaiból nem részesülhetett, hogy tanúságot tegyen „író" voltomról. Nos, hogy az esszészerűség követelményeinek és az elgondolható elgondolásának is eleget tegyek, igyekszem két tételben és azok kifejtésében összefoglalni mondandómat. Tétel: 1. Szentkuthy írásművészetét a történelmi múlt „egyszerű újraalkotásán" való töprengés és a legkülönbözőbb retorikai alakzatokban megnyilvánulás jellemzi a leginkább. Az örök, teljes, végleges és egyetlen metaforára, illetve a hozzá vezető útra találás módján töprengés jelen esetben fölfogható az intencionális szerkezetű vágyakozásként is, mely nemcsak hogy elválaszthatatlan attól a tárgytól, amire a tudatmozgás és reflexivitás irányul, de - Ullmann Tamás A vágy fenomenológiája 103
