Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Ferdinandy György: A lányosajkú apát
FerdinandGyörgy A lányosajkú apát Fenyvessy Jeromos költészete „Sok papír elpusztult, Sok tinta elfogyott..." (Arany János: A nagyidai cigányok) I. Elöljáró beszéd Kis- vagy nagymonográfiát nem szokás úgymond jelentéktelen szerzők életművéről írni. Ha mégis belevág az ember, alaposan meg kell okolni a választását. Munkája szükségszerűen túl fogja lépni a műfaj kereteit, nem lesz belőle sem tanulmány, sem esszé. Kalandregény legfeljebb. Bonyolítja a dolgom, hogy P. Fenyvessy Jeromos a maga idejében a nyugati magyar irodalom fontos személyisége volt. Kitűnő szervező és prédikátor, aki után egy tetemes (voluminózus) költői életmű maradt. Ilyen irányú munkásságától még egy regényes életrajzban sem lehet eltekinteni. Arról nem is beszélve, hogy több mint fél évszázad után, mára első látásra inkább csak groteszk jelenségnek tűnik a korabeli méltatok által nagyra becsült „lányosajkú apát". Mai kutatója tehát nem oszthatja meg olvasóival sem a felfedezés örömét, sem a mennybemenesztés felsőfokait. Hogy akkor miért lát most napvilágot ez a munka? Mi indokolja az erőfeszítést? Ne keressünk rá alantas, irodalmon kívüli okokat. Végül is mosolyogni jó. Meg hát, van valami irodalmunkra jellemző hangulata (levegője) ennek a nosztalgikus napnyugati mesének. P. Fenyvessy Jeromos - akár tetszik, akár nem - jellegzetesen kelet-európai figura. És még valami: ne akarjuk mindenáron eldönteni, hogy irodalmunk kalandos történetében ki a jelentékeny és ki a jelentéktelen. XA világháború végén, 1945. első hónapjaiban, a visszavonuló német egységeket a magyar honvédség és a polgári lakosság egy része is követte, makacsul bízva abban, hogy a Berlinben beharangozott „csodafegyver" megfordíthatja a hadiszerencsét, és sikerül kiverni az országból az előrenyomuló Vörös Hadsereget. Ezek az úgynevezett „nyugatosok" Németországban telepedtek le a háború végén, és csak később széledtek szét a nagyvilágban. Az így létrejövő magyar emigráció érthető módon sehol sem hozott létre említésre méltó kultúrcentrumot, művészeti vagy irodalmi életet. íróik alig voltak, és azok sem kívántak szerepelni 76
