Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Háy János: Vádirat
Háy János Vádirat (Szabó Lőrinc) Tudjuk, ki volt. Az apa lemondott a család értelmiségi hagyományairól. Idősebb Szabó Lőrinc nem akart tanulni. Mozdonyvezető lett. A család mikor összejött, mindenki tudta, hogy ők lejjebb vannak. S amikor otthon a rokonokról szó esett, azok a rokonok eredményesebbnek, sikeresebbnek látszottak, mint az ő családjuk. „Apámtól féltem - írja a vádlott. — Magányos lélek, öccse, bátyjai, mind pap, tanító, nyomdász, s nénjei apja, nagyapja. O meg kimaradt a negyedikből a latin miatt. A sok keserűség, ami benne volt, megkeserített bennünket is. Komor volt, ritkán nevetett, elrontotta sok kis örömömet" (Tücsökzene, 13, 18). Mintha ez lett volna a legfőbb mozgatórugó: korrigálni az apa hibáját. A vádlott egész gyerekkorától kezdve betegesen akarja ezt a korrekciót, az apa tettének felülírását. Meghódítani a világot, azt a világot, amelyik nem tart igényt rá. Bármi áron. Feljön Budapestre, holott ebből a nagyvárosból nem érkezett hívás, hogy gyere, tehetséges debreceni diák. Öt nem érdekli, számára nem lehet akadály. „Házak, paloták, kövek, ti kövek, csak nem akart megnyílni szivetek. Aztán odakint hangos jóreggelt kívánt valaki, s én mentem Pestet meghódítani" (Tücsökzene, 228, 227). Alig veti meg a lábát, ha lábmegvetésnek nevezhetjük, az albérletesdit, már Babits közelében sündörög. Eddig Ady volt számára a fénylő csillag, de hirtelen vált, Ady már nem él (vagy mindjárt meghal), mit tudna a beteg duhaj segíteni. A zárkózott mester szívébe lopja magát ez a tehetséges fiatal férfi, s Babits megosztja a lakását és megosztja a gondolatait, ahogyan a vádlott gátlásokat nem ismerve megosztotta a testiséggel rossz viszonyban lévő mesterrel a szexuális élményeit. A vádlott kalandjai lettek a klasszikus modernségbe bekuckózott költő esti meséi. Egyszer volt, hol nem volt, egy Lőrinc nevű legény rátalál a kávéházban, a boltban, a szerkesztőségben, a kuplerájban egy szépséges királylányra. A magánéletében is, a pálya szempontjából is hasznos döntéseket hoz. Mert ki hinné el, hogy nem azért veszi el az Est lapok szerkesztőjének, Mikes Lajosnak a lányát, hogy a karrierje még inkább felíveljen. Már a kortársak is gyanakodtak. Ki hinné, hogy szerelem volt, amikor még fiatal házasként beválaszt magának egy állandó szeretőt, Korzáti Erzsikét, aki majd 25 éven át stabil háttérnő lesz a vetésforgóban váltakozó, a vádlott sem tudta már számon tartani, mennyi (saját 64