Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Bozók Ferenc: Rideg Sándor karizmája
Senki sem Vette észbe, Hogy e részbe Árva még Somogy! Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem mívelték? Hány polgár búnyikká? Hogy jóba nem nevelték! Dudva lenne a dudvák Közt az ananász: Kanász marad akinek A nevelője kanász. Hát már, hogy A Somogy Ily tudatlan, Formálatlan, Kié a hiba?" Elbeszéléseinek és regényeinek pedig természetesen akkor van a legellenállhatatlanabb bája, amikor a gyermekkorról ír. Kinek a gyermekkoráról? A sajátjáéról vagy Regös Bendegúzéról? Mintha mindig ugyanarról a gyermekről írna, erőteljesen önéletrajzi élményekből táplálkozva. Vitathatatlan, Rideg Sándor valamennyi regényében és elbeszélésében ugyanaz a Regös Bendegúz jelenik meg, aki talán önmaga alakmása. Bendegúz, illetve maga az író pedig talán Tamási Áron Ábelének vagy a német Naszredin Hodzsának, azaz Till Eulenspiegelnek lehetne távoli rokona, aki bölcs bagoly, azaz eulen és szembesítő tükör, azaz Spiegel is. Tükröt tart szinte valamennyi társadalmi réteg elé kópésan, humorosan, és olykor vaskos trágárságoktól sem riad vissza. Rideg Sándornak hogyan telt a gyermekkora? Műveiben vastagon ecseteli és hetyke kamaszossággal, szinte hencegve, idézi vissza gyermekkori kópéságait. Almát lop az uraság kertjéből, ürgét önt a cigányokkal, egy koldustól harminc krajcárért káromkodni tanul. Kitanulja a koldusoktól a koldulás mesterségét. Énekelve végigkoldulja az egész falut, majd a szomszédos falvakat is. így emlékezik erre az időszakra: „ Anyám is azt tapasztalta, hogy ugyanolyan gazember vagyok, mint hónapokkal azelőtt voltam. Meg is mondta mindennap, hogy utolsóbb vagyok az utolsónál." A koldus alakja és a koldusokhoz való vonzódása meglepően gyakran tér visz- sza műveiben. Főleg a gyermekkort felidéző írásokban. Gyermekként sokat csavargott, és amikor koldussal találkozott, mindig kunyerált a koldus tarisznyájából kenyeret. Hozzá gyümölcsöt lopott és patakvizet ivott. A családja nagy nélkülözésben élt: „Szegénység látszott a házunk minden eresztékén, a berendezésen és az életben maradt gyerekek arcán egyaránt. Télen fáztunk, nyáron éheztünk." A Tűzpróbában apját szorgos, de naiv embernek mutatja be, aki mindig hitegeti a családját, hogy most épp szegények, de hamarosan meggazdagodnak. A felnőtt író elnéző mosollyal így mentegeti apját: „A mese olyan embernek való, aki 62
