Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Bozók Ferenc: Rideg Sándor karizmája

ne a rokona. Az emberi kiszolgáltatottságról és az első világháború testet és lelket megnyomorító lenyomatáról írt. Regényének franciaországi megjelenése után levelek ezreit kapta a háborút átélt közkatonáktól, akik megköszönték neki, hogy róluk írt, hogy kiírta az ő fájdalmukat. Rideg Sándor nem háborús regényeket írt, de ő is úgy emeli fel magasba az egyszerű emberek szenvedését, mint a konszekrált ostyát. Rideg autodidakta volt, a népmesékben a legkisebb fiú, a szegénylegény, aki elindul szerencsét próbálni. Autodidakta, akár sokan a magyar irodalomban, de amíg például Kassák, a lakatosból lett író már életének húszas éveiben publikált, addig Rideg Sándor első regénye, az Indul a bakterház 40 esztendős korában jelent meg. Olyan kivételes, verbális elbeszélő volt, hogy Devecseri Gábor azt mondta róla: „Hátradől a széken, iszogat egy-két korty bort, és tökéletes novellák csorognak le a szája szegletén." Páratlan mesélőkedve és kivételes humora igen népszerűvé tette. Elbeszéléseiben és regényeiben tetten érhetők a Duna—Tisza közének különféle nyelvjárásainak szavai és sajátos szófordulatai, valamint a budapesti jassznyelv és proletárargó és a fantasztikus, mással össze nem téveszthető, parasztosból és prolisból kevert kópés humor. Ösztönös, epikus őstehetség volt tehát, aki kiválóan egészítette ki a paraszti világban szerzett élményeket és verbális parasztanekdotákat saját briliáns fantáziájával. így ír a Tűzpróba című regényében az élményekről és az érzékenységekről, amelyek őt nagy epikussá nevelték: „Az élmények, érzések s álomlátások sokaságát jelentette számomra a puszta, a benne élő emberek s a bujkáló mesék, melyek megtörtént valóságában mindenki hitt és én is hittem. Ott álltam esténként a ház előtt, ahol munka után gyülekezni szoktunk, és hallgatóztam." A Népszavába küldte legelső elbeszéléseit, de ekkoriban még a helyesírással is komoly gondjai voltak, noha a helyesírási hibákkal szeplő- zött elbeszéléseket már lélegzetelállítóan értékesnek és izgalmasnak találták a Népszava szerkesztői. Az első országosan ismert magyar író, aki felfigyelt Rideg Sándor írásaira, Zilahy Lajos volt, aki teret biztosított elbeszéléseinek mindkét általa szerkesztett lapban, a Magyarország nevű napilapban és a Hídban, amely hetilap volt. Népszerűségét a már említett Indul a bakterház című regénye tartja életben mindmáig, ezért a nem mindig hálás utókor „egykönyvű szerzőként" tartja számon. Ezt a könyvet, illetve a könyvhöz kapcsolódó finoman játékos, derűs érzéseket sajnos manapság beárnyékolja a lakóhelyemhez közeli Veresegyházán élt Olvasztó Imre tragikus öngyilkossága, aki gyermekszínészként a regényből készült, Mihályfy Sándor által rendezett filmadaptáció kópéját, Regös Bendegúzt alakította. Kevésbé irányul már figyelem az Indul a bakterházon kívüli műveire, a maga korában jelentősnek számító alkotásokra, például az Urak országában című kötet novelláira, vagy a Sámson és a Daruszegi vasárnapok című regényekre. Pedig ezekben a művekben is ugyanaz a lebilincselő meseszövés olvasható, ami az Indul a bakterházban. Mesélési kedve már-már Krúdyéhoz hasonló. Lényeges különbség azonban, hogy Krúdy urbánusabb és elegánsabb, Rideg rusztikusabb. Az étkezés spiritualitását mindenesetre Krúdyhoz hasonló színességgel írta le. Zalka Miklós, aki katonaként ismerte, az Ezredvég III. évfolyamának 2. számában így emlékszik vissza egy Rideg Sándorral történt beszélgetésre, melyben Rideg hitet tett a katonaság alatt a babgulyás mellett. Tényleg, mintha Krúdyt olvasnánk: „Házigazdánk, a kultúr-felvilágosító - akkor így nevezték

60