Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Bozók Ferenc: Rideg Sándor karizmája

nelmi és társadalmi jelentőségűvé mélyül. (...) Legjobb alakjainak kor formálta arcvonásaiban felsejlik az időhöz nem kötött, a szociológiailag determinált hősben megjelenik az önmagát minden mélységből felküzdő prométheuszi ember." Dacos és makacs kiemelkedni vágyása és szellemi éhsége már gyermekkorában is megvolt benne. A Tűzpróba című regény talán egyik legizgalmasabb története az, ahogyan kisiskolásként megtanult olvasni. Tanítója, egy csizmás goromba ember arany cifrázató imakönyvet ígért jutalmul annak a kisiskolásnak, aki nebulói közül leghamarabb megtanul önszorgalmából, a tanító segítsége nélkül olvasni. Rideg Sanyika három hét alatt, fanatikus szorgalommal és töretlen makacssággal meg is tanulta a betűk tudományát. Ezt írja: „A tanítóm kinyitotta a szekrényt, amelyben a gyerekek elkobzott parittyáit és más kincseit tartogatta, s kivette belőle az imakönyvet. Gondosan lefújkálta róla a port, és hosszabb dicsérő szavak után kezembe adta az aranycifrázatú imakönyvet. A könyv tábláján színes aranyvirágok nyíltak. A nyomtatott betű ezzel igazi szentséggé vált kezemben, s mind a mai napig elválhatatlan társam és barátom maradt." Ez a nap, a kisfiú megdicsőülésének és megvilágosodásának napja mégsem volt azonban tündérmesébe illően álomszép. Inkább saját regényeibe illő. Az imakönyv miatt rá irigykedő osztálytársai iskola után meg akarták verni, de ő kitépte magát a gyermekkarok közül és hazaszaladt. Az olvasás tudományát tehát már kisdiákként rajongásig megszerette, de mégsem lett stréber diák, iskolába nem szeretett járni, rosszul viselte a kötöttséget. Erről a Tűzpróbában ezt írta: „Például iskolába járni sose szerettem. Ott unatkoztam legtöbbet, és éppen az unalom érzését nem tudtam elviselni. Példaszerű neveletlenségem és korán kifejlődött keménységem miatt én voltam a kisvárosi gyereknépség bandafőnöke." Ekkortájt minden álma az volt, hogy igazi utcai kapcabetyár, félelmetes haramia lehessen. írói öntudatra ébredése, belépése a magyar irodalomba fantasztikus, szinte lélegzetelállító. Tulajdonképpeni tehetségének felismerését rendkívüli körülménynek, egy vallatásnak köszönheti. Hetényi Imre főkapitány-helyettes, a politikai rendőrség vezetője hallgatta ki éppen Rideg Sándort, aki illegális kommunista tevékenységgel, tiltott röplapok nyomtatásával vonta magára a politikai rendőrség figyelmét. Mindez 1927- ben történt. Meg kell jegyeznünk, hogy az irodalmi műveltséggel bíró Hetényi elég lekezelően kezdte Rideg Sándor kihallgatását. Erre volt is oka, mert ekkor Rideg még valóban alacsonyan iskolázott kétkezi munkás volt. A kihallgatás közben azonban Rideg Sándor olyan színes és fantáziagazdag válaszokat adott, hogy Hetényi teljesen elképedt. Olyannyira, hogy el sem hitte Rideg Sándorról azt, hogy egyszerű kétkezi ember. Azt gyanította, hogy komolyan kvalifikált értelmiségi kommunista, aki csupán elszínészkedi az egyszerű, faragatlan embert. Hetényi Imre ezt diktálta a kihallgatási jegyzőkönyvbe: „Rideg Sándornak remek nyelve és stíluskészsége van. Akár író is lehetne belőle." Ez meglehetősen rendhagyó irodalmi pályakezdés és különös motiváció, hogy a vallatótiszt ösztönzi az irodalmi pálya felé a letartóztatott, vallatott személyt. Maga a szituáció, vagyis a rendőri felügyelet és a kihallgatás nem volt számára szokatlan, hiszen illegális kommunista propagandatevékenység miatt 1925 és 1944 között harmincnál többször volt letartóztatás alatt. Aztán az első igazi világirodalmi impulzus az irodalmi tevékenység felé Henri Barbusse A tűz című regénye volt, melyet Faludy György fordított magyarra. Barbusse a világirodalomban talán Solohovnak lehet59