Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Bozók Ferenc: Rideg Sándor karizmája
Bozók Ferenc Rideg Sándor karizmája „Hazafelé menet elgondolkoztam a világ során. Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot, a revolvert szintén a saját derekamra kötöm. A pofonokat végleg eltiltom. Aki vét a törvény ellen, azt fólpofoztatom a bakterral. Az ország vászontarisznyájára lakatot tétetek, nehogy kilopják belőle a pénzt. Konc bácsi minisztertanácsos lesz a tudománya miatt. Ha pedig ő lesz a tanácsos, jó lett volna megkérdeznem tőle, hogy mikor leszek miniszter, mert egyrészt az éppen nekem való hivatal, másrészt meg úgy se akarok sokáig itt maradni ennél a bakternál. Ha én leszek a fő, nem lesz panasza a szegény embernek, mert még a Bundás kutyának is akkora pampuskát juttatok, mint a két öklöm. Törvénybe iktatom, hogy palacsintán köll élni a tehénpásztornak." (Indul a bakterház) Rideg Sándor karizmája a beszéd volt. Pontosabban az elbeszélés, a valóságból és fantáziából kevert meseszövés. Szókarizmának nevezhetnénk ezt más néven. Nem iskolázottság és nem olvasottság érlelte kiváló epikussá. Az utcán vagy parlagon talált témákat saját fantáziájával kiegészítve alakította élvezetes és az élőbeszéd adomás sajátosságai ellenére is kerek, egész alkotásokká. „Poéta non fit, séd nascitur. Költővé nem válik senki, annak születni kell." Ezt tartja a jól ismert Horatius-mondás. Van azonban olyan latin mondás is, hogy Poéta nascitur, orator fit. Azaz: A költő születik, de a szónok, vagy a beszélő azzá lesz. Mármint képzés útján. Márpedig Rideg Sándor ennek is cáfolata. Hogy stílusos legyek: Exceptio probat regulám. A kivétel erősíti a szabályt. Rideg Sándor, az őstehetség, az autodidakta, a született elbeszélő márpedig ritka kivétel. Szókincse és páratlan fantáziája nem következik nyílegyenesen azokból a munkákból, melyeket végzett és abból a felnövelő közegből, amelyből származott. Inkább csak táplálkozik, mint következik. Tudjuk, csikós volt, vöröskatona vagy éppen MÁV-altiszt, vagy pék. Élete azonban olyan változatos és izgalmas, hogy volt honnan témát meríteni. Akár saját regényalakjai egyike is lehetne. Pontosabban fogalmazva, mindegyik művének főhőse lehetne ő. Ki az az ő? Hát természetesen Regös Bendegúz, az Indul a bakterház kis hőse. B. Nagy László, A magyar irodalom története 1945-1975-ig című tanulmánykötetben így ír: „Rideg Sándor (1906-1966) önéletrajzi elemekben bővelkedő epikáját nemcsak sokszínű, ízes nyelve teszi jelentőssé, nem is önmagának tömbszerű regényalakká formálása, hanem az, hogy műveiben az egyes ember sorsa törté58
