Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Néhány gondolat...

emészti el, a másikat a színeváltó kaméleonság? Ugyanakkor nem véletlen, hogy a hajóskapitány holland. Ugyanis olyan szegmenseket ragadtak meg az írók, amelyek tengerhez voltak kötve, és Magyarországnak nincs tengere. Lélektanilag olyan helyet választottak, amelyek új dimenzióval gazdagították a lélektani irodalmat. (Illetve volt egy vékonyka szakasz a történelmi Magyarország idején, de Magyarország tulajdonképpen szárazföldi ország volt. És Horthy - már megbocsásson, hogy a szájamra vettem - nem alkalmas Störr kapitánynak sem, és Van Buren kapitánynak sem.) Az a holland lenne az oka, hogy Remenyik regénye nem aratott sikert, és Füst Milán sem igazán? Nem tudom, de nem teljesen elvetendő gondolat. Ráadásul a magyar olvasó még egy fokkal konzervatívabb a magyar írónál is. Shakespeare nyugodt szívvel megírhatta a Rómeó és Júliát, holott Itáliában játszódik, és itáliai emberek a szereplői. A magyar ember egyelőre nem írhat holland kapitányról, mert ha holland kapitányról ír, akkor a kutya sem veszi meg a művét, holott lehet az remekmű is. Remenyik erről megfeledkezett? Vagy túl jó volt a véleménye a magyar olvasóról és az irodalomkritikusokról?

Márai és Remenyik egy évben születtek, a húszas években együtt emigráltak, ki Nyugat-Európába, ki meg Latin-Amerikába. Majd visszajöttek, és még termékeny íróknak is bizonyultak. Márai megírta a magyar polgárt, Garrenestül. Remenyik kozmopolitább volt, pechesebb is volt, de mindenekelőtt nem írta meg a magyar polgárt. Először szatirikus regényeket írt, majd hollandnak öltözve a 40-es években a lélektani regényt újította meg. Polgárellenes lázadó volt az egyik, dzsentriellenes lázadó a másik. A legjobb könyveik első osztályú munkák, de míg az egyik európai jelentőségű író lett, a másiknak a feledékenység volt a sorsa. Hogy hol s mikor született egy író, és miről ír, az a strukturalizmuson vagy a derridai iskolán edzetteknek harmadrendű probléma. Remenyik volt az az író, hogy rájöjjek, nem minden harmadrendű probléma harmadrendű. Olykorolykor lehet a harmadrendű problémából elsőrendű is, ha a strukturalizmust és a derridai iskolát nem tekintjük dogmáknak. Remenyik számomra tetszhalott író, de nem halott, mint teszem azt Pékár Gyula. Remélem, erről előbb-utóbb az irodalomtudománynak is még szava lesz.

57