Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Néhány gondolat...

osztályú" csapatba. De Remenyik nem tartozott a Nyugathoz, tulajdonképpen nem tartozott sehová. Rövid ideig a Szép Szó szerkesztője volt, tipikus urbánus lapé, mint József Attila. De ott is csak „diszgoj" volt, már nem emlékszem, hogy melyik kritikus jellemezte így. 1900-ban született, mint Márai, és nem volt alacsonyabb rangú tehetség. A húszas évek nagyobb részét emigrációban töltötte Máraival együtt, majd miután hazajöttek, az egyik (Márai) pályája meredeken ívelt fölfelé, és lassan népszerűbb volt, mint Kosztolányi, a másik csak irodalmi körökben vált ismertté, a jelentősebb siker elkerülte. (Hogy kalandor volt? Ez is hozzátartozik a művekhez, de erről majd később. És különben is, melyik író nem kalandor egy kissé. Ha nem is a gyakorlatban, de a fantáziájával mindenesetre.) Talán ha a Pernambucói éjszaka tíz évvel korábban jelenik meg. Talán... Ki tudja? Az irodalomtörténet-írásnak itt volt a lehetősége, de 1944-ben már nem volt irodalomtörténet-írás, 1945-ben pedig új korszak kezdődött a magyar irodalomban. Legalábbis azt hitte az egész magyar irodalom. Nem mindegy tehát, hogy 1934- ben jelenik-e meg a mű, vagy pedig 1944-ben. Márai a legjobb példa az Egy polgár vallomásaival. Az irodalmi elvárások tekintetében tehát nem mindegy. 1944-ben bármilyen jelentős irodalmi mű, legalábbis a széles közönséget illetően, ideiglenesen harmadrendű volt.

Tehát gyöngébben írt, mint Márai, Szerb Antal vagy Hunyady Sándor? Belepi a rozsda? Nem. Éppen ellenkezőleg. Minden mondata friss, intellektusa hibátlan, lélektanilag a korhoz képest a legragyogóbb szinten képviseli azt, amit modern intellektuális regénynek hívunk. Ragyogóan építkezik, az olvasó figyelmét egy percre sem lazítja. Már-már úgy ír, mintha detektívtörténetet olvasnánk. Izgatóan, figyelemfelkeltően, nem árulja el azt a „titkot", ami nélkül a próza csak esetlen magánbeszéd. A Pernambucói éjszakának a lidérces végén az Aranoa család tagjai „Egymásra kacsintottak, huncutul és diadalmasan, a józanok és egészségesek ama pusztíthatatlanságával, amely ha gödrökben és bokrokban és barlangokban él is, de sem tűzben, sem vízben, sem földrengésben, sem áradásban nem semmisül meg soha..." Ez a részben kafkai történet arról beszél, hogy Európa és Amerika több okból külön logika szerint fejlődött, az azonosulásban jelentősek a különválások. Az Aranoa család galádsága minden bizonnyal részben érthetővé válik, ha tudomásul vesszük, hogy ez nem Európa, ahogy a holland Karger úr elképzeli. A „csőbehúzás" itt tipikusan latin-amerikai „csőbehúzássá" változik, amelyet európai ember nem érthet, akár holland, akár német, akár magyar. Pókhálóba keveredett Karger úr (nevezzük pókhálónak), egy latin-amerikai pókhálóba, és a pók, természetesen, a vérét kiszívja, de nem pusztítja el. Mert nem európai pók ez. Az Aranoa család tipikus latin-amerikai szélhámos család, melyben mindenki a saját szerepét játssza, a Karger számára szűzies lánytól a jó apáig és anyáig. Már- már szirupos történetnek indul tehát, amely egy éjszakán át, egyik pillanatról a másikra, horrorrá változik. Éjfélkor a lány becsalja Kargert, föltehetőleg egymáséi lesznek, de alighogy Karger elalszik, meglepi őket a rendőrség. Letartóztatják Kargert, mert lopott, megerőszakolta a lányukat, magán kívül viselkedett. Vagyis mindent, amit az este folyamán Kargernek ajándékoztak, most az ellenkezőjére fordítják. Az Aranoa család és a rendőrség feltehetőleg csöndben összejátszanak, hogy a holland utast kifosszák. Ennyi a történet. Az Aranoa család ebből él, mivel

55