Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Tandori Dezső: „A pusztuláspontok”
Legkedvesebb szobatársa haldoklik. Költöztetés más szobába. A halottat elviszik. Jékely nagyon gyenge. Ordítva tiltakozik a szonda ellen, melyet a prof az orrán át akar ledugni. Gyorsan megjegyzem magam a klinikán voltam már, az orvos csapatok messze nem azonosak. Hadd említsem a magam ügyéből a drága Miklóst és Krisztinát. Egy beteg hangvétele, íme... Mit kétezerben nem élünk, szegénykém, az új évezred nem lel itt bennünket; fekszünk a mélyben, s az ég régi kékjén ...különös új gépek keringnek. Lebontották a házat, hol születtünk - mint a Tabánt. Ágyunk, székünk elégett: ...s hová lettek alakunkról a képek? 1935 Ezt én írom így. Az eredeti: „falainkról". De én innen vettem, hogy „külsőt nem tartok". Itt Jékely leghíresebb sorainak néhánya jön a versben, de bemutatót nem tartok. Még - Jékely. Légcsőben lerakódás, teljes gyöngeség, a test szinte áttetsző és elszáll. Halálhírt kap ráadásul, jó barátét, ez is nagyon hiányozhatott. Alig eszik, de azért... Na. Látszik, lázas. Érverése... jaj. De néha feljebb pendül. Aztán a mélybe le, zuhanás. Fogsor kikerül, persze, ez plusz mínusz. Két karban csövek. Csecsemőként táplálkozik, táplálják. Évtizedeket öregedett a műtét óta. Varratkiszedések gyötrése. Belgyógyászati vizsgálat. Visszaszorítja a megfogott kezet. O jaj, még haldokló kismadaraktól is de ismerjük mi ezt, itthon. Szorítanak. Aztán... Mindig úgy éldegélnek, mintha holnap örökre elaludnék s álmatag nézem csontjaim, kik velem loholtak, s kiket lelkem csúful magukra hagy. ...Gerincemet, melyben csak úgy ropogtak a csigolyák és lüktetett a vér, ha majd odvából a velő kirothadt, felfűzi egy kígyó vagy egy gyökér. 47
