Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Buda Ferenc: Álmom Csokonaival

Végül egyszer csak félbehagyta s fejét emelve rám tekintett.

Bajsza mögött mosolya bujkált, tág, nagy szemében méla bánat.

Láttam, mit mond, így hát leírom:

„Te tudd, hogy szavad hova szánod: sziklába, szélhordta homokba, felpöndöriilő pergamenre..."

s keze alól a lenge papírt felkapta egy kóbor fuvallat.

E kép utóbb szétszöszölődött.

S mert valaha épp arra laktunk, elindultam visszafelé a girbe-gurba Darabos utcán.

Susogó áprilisi szél fújt, sodorta a nyárfapihéket, s álmomból míg hazáig értem, szakállam újra kifehérült.