Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Elek Tibor: Útkeresés köztes pillanat(ok)ban

gondolkodva igyekszik tággá és nyitottá oldani görcsökben szorongó képességeit."23 Jóllehet ez viszont valóban nem lehetett idegen a gondolkodásától, számos korabeli kritikájában, esszéjében felismerhetők a közéleti, közösségi felelősségvállalás jelei. A Vers és magatartás című 1973-ból való Petőfit idéző írásában például így vélekedik: „Mai közéleti költészetünknek is úgy kell viszonyulnia a néphez, mint a szavalásnak a versmondáshoz. Kevesebb pátosszal, de a szándéknak ugyanazon erejével, tisztaságával. (...) Szeretném hinni, hogy Petőfi óta csak a kifejezés módja változott - az sem olyan alapvetően, mint ahogy hisszük —, az írástudó használni akaró lendülete nem."24 A fiatalok irodalmáról rendezett, már idézett 1977-es kerekasztal-beszélgetésen pedig, talán őszintén is, talán inkább már csak a korabeli társadalmi (irodalompolitikai) elvárásoknak való taktikus megfeleli kényszerből, azt állítja: „Nekünk is az olyan irodalom az eszményünk, amely a társadalom pulzusán tartja a kezét. Olyan irodalom, amely egy közösség létét és lehetőségeit próbálja körvonalazni.25 Markó az elmúlt években közzétett nagy beszélgetésköteteiben is többször utal rá, hogy már pályakezdőként is tisztában volt azzal, hogy »költőnek lenni a magyar kultúrában közéleti szerepvállalást is jelent«26 27, s készült is a költő, író, a vezető értelmiségi közéleti szerepére, de vezérszerepre soha nem törekedett, így a saját generációjának sem akart vezére lenni. "21

Ha a „népben-nemzetiségben" gondolkodás közvetlenül nem is kap hangot Markó első két kötetének verseiben, kétségtelenül ott vannak bennük a szülőföldhöz, a családi, közösségi élményekhez való kötődés, a gyermekkor iránti nosztalgia (Szülőföld, Születésnap, Anyám, Feloldozás, Gyermekrajzok, Emlékeink, Tavaszi este - A szavak városában; Vásár, Fegyverben, A teremtés elégiája, Zöld hó, piros hó - Sárgaréz évszak) és az útra kelésnek (Indulás -A szavak városában; Út - Sárgaréz évszak) a szülői háztól való elszakadásnak, a felnőtté válásnak, az otthonosság elvesztésének és a hazatalálás lehetőségének kérdései (A szavak városában, Egyszerű vers, Ének, Rekviem -A szavak városában; Fénykép, Befejezetlen kör, Behavazott nyár, A fiúvá változott szarvas, Visszatérés, Az otthon meghatározása - Sárgaréz évszak). S ha ezek olykor, a többes szám első személyű ragozás következtében egyfajta közösségi, generációs élménynek tűnnek is, valójában a lírai személyiség saját élményei és kérdései, mint ahogy azok a világgal való találkozás során, az útközben megtapasztaltak is (Ének, Vakító vásznak - A szavak városában; A teremtés elégiája, Befejezetlen kör - Sárgaréz évszak), vagy az első szerelmek által kiváltottak (Búcsú - A szavak városában; Szerelmes vers, Idéző - Sárgaréz évszak), de a költői tehetség nyilvánvaló jele, hogy a versek többnyire a mai olvasó számára is érvényesen fogalmazzák meg általában a fiatal emberek érzéseit, törekvéseit. Hozzájárulhat ehhez az is, hogy a szerző már első kötetében, talán ösztönösen, talán tudatosan igyekszik a lehető legszélesebbre nyitni a perspektívát: a kötet első versében „házak poros csordája baktat / az örökkévalóság felé" (A szavak városában), s nemcsak a szavak városában, A mindenség városában is „ősz van"; „fel-feldereng a véges / szemekben valami végtelenség" (Születés), „mert az egészt a röhögni való / egészt keressük mi a fájdalomban" (Kaktuszok), „mint aki egy szál

23 Farkas Árpád: Túl a mondaton. Igaz Szó, 1974.10. 325-326.

24 Markó Béla: Vers és magatartás. Igaz Szó, 1973. 1. 38M1.

25 Fiatalok irodalma - az irodalom fiatalsága. Igaz Szó, 1977. 8.189-209.

26 A lábujjhegyre állt ország. Markó Bélával beszélget Ágoston Hugó. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006. 25.

27 Kőrössi P. József: A magyar kártya. Beszélgetés Markó Bélával. Kossuth Kiadó, 2013. 101.

105