Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Feledy Balázs: A zománcművességtől a zománcművészetig

kitűnő festő, Orosz János, vagy a nála fiatalabb jelentős művész, Dús László. De olyanra is találunk példát, hogy valaki hosszú évtizedekig folytatott textiltervezői munkásságot követően ér el jeles zománcművészeti eredményeket. Ezek sorában figyelemre méltó a szerepe Szűcs Józsefnek.

Nagyon fontos számba venni azt a körülményt is, hogy az alkotótelep iránti külföldi érdeklődés együtt járt hazai vonzáskörének tágasságával is. Az ország minden részéből érkeztek alkotók. Természetesen legtöbben a fővárosból, de nem mellőzhető a hódmezővásárhelyiek, debreceniek, pécsiek, szegediek, békéscsabaiak, dunaújvárosiak jelenléte, amely felsorolás természetesen ismét csak példálódzó. Vagyis egyértelmű az alkotó- műhely országos jelentősége és kisugárzása. Mindebből is kiemelkedik, hogy magában Kecskeméten milyen eleven pályaépítő, -formáló szerepet kapott az alkotóműhely működése az ott élő alkotók művészi szocializációjában. Már említettük Báron László és Goór Imre messze ívelő jelentőségét, akik a hetvenes évek végén, a nyolcvanas években újították fel és meg zománcművészi munkásságukat, de nagy a fontossága az alkotótelepnek Kalmárné Horóczi Margit, Balanyi Károly, Strohner József vagy Hollósy Katalin pályáján is. Kalmárné Horóczi Margit is egy jelentős festői pálya szakmai eredményeinek már-már magaslati pontján, a nyolcvanas évek második felében jutott el a zománctechnika alkalmazásáig, s volt képes olyan eredmények elérésére, amely egyértelműen felkeltette a szakma figyelmét. Balanyi Károly is már végső soron egy szuverén módon alakított grafikusi pálya újabb fordulataként 1983-tól fordult intenzíven a zománc alkalmazása felé, s pályája további ívében e terület meghatározóvá válik. Ráadásul azzal együtt, hogy szemléleti és technikai megújításában is szerepe van, ez utóbbiban döntően innovatív a fotó- és szitatechnika zománctechnikával való egyesítése. Strohner József munkái is sokirányú szakmai tapasztalataira épülve eredményeznek új minőségeket. Mára kiemelkedővé vált Hollósy Katalin művészi, szervezői szerepe. A zománchoz a grafika, a rajzosság felől közelítő alkotó szinte egyformán táplálkozik természeti inspirációkból, valamint ősi kultúrák emlékeiből, s alakította ki poézissel teli eredeti zománcvilágát. Amellett, hogy nehéz örökséget kellett átvennie az alkotótelep szervezői, irányítói feladatkörében, ő az a magyar művész, akit a kortárs zománcművészet diplomatájának tarthatunk. Világjáró művész, akinek munkái sorra-rendre aratnak sikereket Európában és a tengerentúlon egyaránt.

S természetesen, ha Kecskemét és Zománcművészeti Alkotóműhely, akkor Kátai Mihály és Túri Endre. Egy év szülöttei. Jövőre ne felejtkezzünk meg nyolcvanadik születésnapjukat megünnepelni! Egyikük az Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát, másikuk a Képzőművészeti Főiskolán. Egyikük indította, másikuk kibontakoztatta a zománcművészeti szimpóziumot, egyikük eltávozott Kecskemétről, másikuk hűséges maradt, egyikük a két dimenzióban, másikuk a három dimenzióban újította meg a hazai zománcművészetet. Mindkét művészeti teljesítmény - bravúros felkészültségével, organikus, mitologikus, folklórra építő felfogásával - alapjaiban határozta meg a magyar zománcművészet és a kecskeméti alkotótelep fejlődését.

Kátai Mihály, aki tehát szülőatyja és első művészeti vezetője az alkotótelepnek, a tízéves „születésnap" alkalmából, 1984-ben így nyilatkozott (a kicsit hosszabb idézetet a korabeli Petőfi Népebői az indokolja, hogy gondolatai messze ívelőek, ma is igazak): „Ciklikusnak, hullámzónak érzem a telep fejlődését, így egy évtizedre visszatekintve. A lényeg azonban, hogy életképesnek bizonyult - ellentétben több kritikus jóslatával. Sokan támadták ezt a művészeti ágat, sok elmarasztaló kritikát kaptak nyár végi kiállításaink (esztétikai szempontból sok esetben jogosan). Ám hosszú távon végül is serkentőnek, hasznosnak bizonyult. Függetlenül attól, hogy a zománcművészetben rejlő lehetőségekről még ma sincs egységes vélemény a szakemberek, szakírók között. Miért? Erre a kérdésre számtalan válasz adható. Szerintem a legigazabb: mert a zománcművészet más. Van közöttünk ötvös és szobrász, festő és grafikus, ám a

78