Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Feledy Balázs: A zománcművességtől a zománcművészetig

kemencében égetett, csillogó felületű alkotások valójában képek is, meg nem is, szobrok is, meg nem is: mintha egy másik világ másik kultúrája lennének."

Aztán a húszéves tevékenységet értékelő cikkében, 1994-ben Pap Gábor sorra veszi az az évi teljesítményeket, majd - ahogy írja - utoljára, de nem utolsósorban ír „az alkotóműhely igazgatójáról, Túri Endréről. Amit a zománcból mint az egyetemes képző- és iparművészet egyik anyagából egyáltalán ki lehet hozni - a rekesz-, a sodrony-, a plique á jour zománc mellett a ronde bőssé, azaz a domborított rézlemez teljes felületén végigfuttatott zománc is megjelenik munkái között, továbbá ez utóbbinak a rekeszzománccal való kombinálása, de az anamorfózissal is kísérletezett -, azt ő mind megkísérelte ötvözni művészetében."

S ismét csak térjünk vissza Pap Gábor szerepére, akinek kecskeméti missziója is egyedülálló az újabb kori magyar alkotótelepek történetében. Találunk ugyan olyan művésztelepeket, ahol van művészeti vezető, és az szellemi irányító szerepet gyakorol, de olyat, mint amilyet Pap Gábor kialakított és megvalósított, sehol. Pap mint művészettörténész amúgy is szakmája egy különleges személyisége. Mindig is legalább annyira foglalkoztatta a történet, vagyis a történelem, mint a művészet. Oskultúrák iránti fokozott affinitása egyaránt vezette érdeklődését és kutatókedvét a paraszti kultúrák, ezek szakrális vonatkozásai, mint az asztronómiához közelítő kérdésekben való elmélyülés felé, a zodiákus intenzív kutatásával együtt. De kutatja az ősi magyar jelképeket éppúgy, mint adott új szempontokat Csontváry életműve értelmezéséhez. Univerzális szellemként inspiráló gondolatokat adott a művésztelepek tematikáihoz, melyek erősen hatottak a részt vevő művészek többségére, s amelynek szerepük van abban, hogy a népi hagyományok, motívumvilág, szemlélet továbbvitele oly jelentős szerepet kapott a művek stílusában. Egyáltalán nem is véletlen, hogy Pap Gábor 1997-ben Magyar Örökség Díjban részesült, s a jelzésértéknél is erőteljesebb, hogy Makovecz Imre laudálta, aki - a maga őszinteségével - bírálta azt a szellemi közeget, amelyben a művészettörténésznek oly nagy ellenállásokkal kellett szembesülnie, majd laudációját így fejezte be: „Pap Gábor munkásságának jelentőségét a jelen és a jövő igazolni fogja. Fényes csillaga Magyar Örökség." így hát egyáltalán nem véletlen, hogy alapos körültekintéssel, Pap Gábor már az első, tehát 1975-ben megrendezett alkotótelepről egy - minden résztvevőre kiterjedő - elemzést adott, épp e lap, a Forrás 1975. évi

12. számában. Különös jelzőt talál akkor, amikor az alkotások egyik felét jelhalmaz-típusú műveknek tekinti.

Érdeklődésének ekkori irányát jól jelzi, hogy Pap ugyanebben az évben előszót ír egy „A népművészet szellemében" című „országos képző- és iparművészeti kiállítás" katalógusába, mely kiállításon egyébként több zománcművész is részt vett. A kiállítást két év múlva is megrendezték, Kecskeméten épp, s katalógusában Pap Gábor így fogalmaz: „A népművészet sorsa - ezt a vele napi nyolc órában foglalkozó szakembereknek is tudomásul kell venniük - napjainkra örvendetes módon visszakerült azok kezébe, akikéből a társadalom differenciálódásának egy adott történelmi szakaszában (akkor szükségszerűen) ideiglenesen kikerült: az alkotóéba. És ezzel egyidejűleg természetesen a befogadókéba is. A két pólus ma feltartóztathatatlanul közeledik egymáshoz. Mert ez a művészeti nyelvezet - és éppen ebben rejlik egyik legfontosabb, legnekünkvalóbb erénye - nem igényel tolmácsokat, közvetlenül megrendítő erővel szól hozzánk, viszi az üzenetet embertől emberig. És van - mit mondania." E mondatok épp azért fontosak, mert nem zománckatalógusban jelentek meg, de több zománcművész is részt vett az ominózus kiállításon, s mert karakteresen jeleznek egy lehetséges kortárs művészeti felfogást és magatartást, amely a folklórérték továbbvitelében látja a művész-közönség közeledésének egyik lehetőségét, s amely erőteljesen érzékelhető volt - mint törekvés - a hetvenes, nyolcvanas évek vizuális művészetében. Hogy a kecskeméti zománcművészet szemléletében arra tendálódott, amerre, abban jeles szerepe van tehát Kátai Mihálynak, Túri Endrének és Pap Gábornak. A kecskeméti négy évtizedes tevékenység s a jeles gyűj79