Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Mózes Huba: Dsida Jenő és a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság
Gusztáv és Urbán László gondozta Dsida Jenő Összegyűjtött versei (2011) című gyűjtemény állítja helyre. Frissen szerzett élményeiről Dsida 1929. március 4-i levelében számol be az otthoniaknak. A Kemény Zsigmond Társaság rendezvényének, mint írja, „pazarul elegáns vendégei voltak (...), s ami fő, az egész közönség állandó törzsvendég (...) Legmodernebb verseimnek volt - jegyzi meg tréfásan - a legdühöngőbb hatása. Tízperces tapsorkán. Berde Mária külön üdvözlő szavakat mondott hozzám (...)" Sényi László a Székelyföld 1929. március 5-i számában aláíratlan szerkesztőségi cikkben számol be a rendezvényről, s az ott valószínűleg el nem hangzott Tükröt keresek című verset (amely a Légy már legenda kötetben Isten szeret címen olvasható) Dsida „sajátos hangú lyrájának tipikus példájaként" idézi. A rendezvényen elmondottak közül a „legmodernebb" jelző talán a Lugast építettem című Dsida-versre illik leginkább: Elmúlt idők árnya siklik a főidre. / A babonák nagy szárnya suhog. I (...) I Az üstökösök országa zenél / mindenütt. Hátul a kertben lugast / építettem: nyirkos lombja mögött / a holtak lelkei szólnak azokkal / akik ezután fognak megszületni. Megjegyezném, persze, hogy az idézett vers Dsida költészetének viszonylatában is csak az idősíkokat egymásba csúsztató, az időt időtlenségbe átjátszó fogalmazása folytán tekinthető modernnek. A költő kapcsolata a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társasággal a továbbiakban sem szakad meg. 1931. május 17-én az Erdélyi Fiatalok című folyóirat munkatársaként szerepel a társaság rendezvényén. Kemény János elnöki megnyitóját, László Dezső és Szilágyi Olivér előadását, valamint Jancsó Béla Kemény Zsigmond-esszéjét követően ez alkalommal is saját verseit olvassa fel. 1932. november 20-án a Pásztortűz című folyóirat munkatársaként várják Maros- vásárhelyre. Fellépésére azonban nem kerül sor, mert - amint Fölfedezem Moldovát című riportjában írja - Moldovából, ahol katonai szolgálat alóli mentesítését intézi, csak 1932. november 21-én indulhat haza. 1934. április 8-án - a többi közt Szemlér Ferenc Búcsú az ifjúságtól című kötetében olvashatunk erről - Dsida a Marosvásárhelyen fellépő Kosztolányi Dezső környezetében tűnik fel, mint az ünnepelt költő és prózaíró ifjú rajongója. 1935 októberében a Kemény Zsigmond Társaság Babits Mihályt, a Nyugat nagy költőnemzedékének másik tagját is vendégül kívánja látni. Az ő erdélyi látogatását azonban a román hatóságok megakadályozzák. A méltatlan eljárás ellen Dsida a Keleti Újság 1935. október 11-i számában Hídverés vagy hídrombolás címen tiltakozik. Cikkét a Nyugat is átveszi. Dsida Jenő korai halála után csaknem négy évvel, 1942. április 11-én, a Kemény Zsigmond Társaság Budapesten, a Zeneművészeti Főiskola nagytermében mutatkozik be. A rendezvényen, amelyet a rádió is közvetít, Dsida Jenő Krisztus című költeménye is elhangzik, Jancsó Adrienné előadásában. Végezetül két antológiát említenék: 1930-ból az Ünnepi könyvet és 1942-ből az Erdélyi Hírmondókat. Mind a kettőt a Kemény Zsigmond Társaság adta ki, és Dsida Jenő mind a kettőben szerepel. Az elsőben Olyan egyszerű, Megdicsőülés és Purgatórium, a másodikban Krisztus című versével. Dsida verseinek későbbi kiadásaiban a Megdicsőülés címváltozata: Kezemben tartom a szívedet. 65
