Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Alföldy Jenő: Magyarságversek szordínóval és anélkül Kálnoky László költészetében
Alföldy Jenő Magyarságversek szordínóval és anélkül Kálnoky László költészetében „Talán jobb lett volna máshol születni... De élni és meghalni - itt, csak itt!" Kálnoky László: Északon1 Kálnoky László magyarságtudatának, a haza iránti érzéseinek természetét híven kifejezi a mottóban idézett két sor. Csalódásaival, rossz tapasztalataival és a fejlett országokkal való, kedvezőtlen összehasonlításaival együtt is vallotta és vállalta magyarságát, s erre alapozta, ha kellett, nemzeti önkritikáját. A huszadik századi történelemnek és a hazánkban megvalósult életminőségnek azok az évtizedei és évei, amelyeket átélt, úgy hozták, hogy a politikusok sorsnyomorító döntéseinek bírálata, az ő múltból táplálkozó, iróniával vegyes nosztalgiája, majd a világháborús gaztettek elleni tiltakozása2 a nemzettudat kikezdhetetlen tartományaiba terelje érzelmeit. Kálnoky társadalmi elvei ifjúsága óta nem konzervatív, hanem progresszív gondolkodáson alapulnak, ugyanakkor mélyen megalapozott érzelmek kötik őt a magyarság kulturális hagyományaihoz. Vas István Kálnoky „lényegi hazafiságáról" írt Gyógyító pesszimizmus3 című esszéjében, és két szóval nem lehetne jobban jellemezni az egri pályatárs magyarságtudatát. Ami nem lényegi, hanem talmiság vagy hamis illúzió a harmincas-negyvenes évek ideológiai és kulturális divatjaiban, arról Kálnoky első költői hasonmása, „az a kis ember ott belül" mondott véleményt a maga kaján szamárfület mutogató módján, ha kellett, arcpirító pontossággal, ha kellett, ironikusan színlelt szájas demagógiával.4 Költői életműve a kamaszosan vidám groteszktől a közösségért érzett erkölcsi felelősségig, a szellemes társalgó játékosságától a katasztrófát jelző tragikumig rengeteg színt tartalmaz. Ezek nem egymást kizáró ellentétek. Nem a lélektani ambivalenciák, hanem az érzelmi teljesség embere volt. A lelkendező, naiv érzelmeket, amelyek fiatalon őt sem kerülték el, Férfikor5 című versének tanúsága szerint a felnőtt férfi az elemző és kijózanító Tanulmánya közlésével szeretettel köszöntjük a 75 esztendős Alföldy Jenőt. (A Szerk.) 1 Kötetben először in: Az üvegkalap (1980-1981). 2 Első kötetének megjelenése után, Lengyelország lerohanásának hírére írta Egy modern zsarnokhoz című átokversét a „vezérről". A vers kötetben először in: Lázas csillagon (1939-1957). 3 In: Vas István: Az ismeretlen isten. Tanulmányok (1934-1974). 4 Az a kis ember ott belül. Kötetben először in: Az árnyak kertje (1932-1939). 5 Második kötetében (Lázas csillagon (1939-1957) olvasható a Férfikor (1939), amelyben további életére nézve a küzdés kötelezettségét írta elő magának. A címek alapján a Férfikor ellenversének vélhetnénk a tizennégy évvel későbbi Kamaszkort (1953). Az örök ellentmondás hajlamát kifejező vers a maga sajátos humorával Az a kis ember ott belül folytatásának tekinthető. Egy mítosz születése - Téli napló (1982-1983) című kései versciklusában is vállalta a korlátozhatatlan őszinteséget, az örökös ellentmondást és a kamaszos dacot, mely a szabadságszeretet egyik kifejeződése volt: „Akármit állítasz, / ellentmondók (...)/ ormótlan Bálvány, emberéletek /fölötti, undorító hatalom!" 66
