Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Radics Katalin - Kusz Veronika: Ady Endre Sírni, sírni, sírni című verse és megzenésítése
o.) A magyar dalkomponálás hagyományainak Kodály által is megfogalmazott hiánya az Ady-dalok recepciójára is kihatott: Ujfalussy szerint a nagy mennyiségű kéziratban - sőt olykor előadatlan - maradt Ady-dal iránti közömbösség nagyrészt abból adódik, hogy Ady megjelenésével egy időben a magyar zeneszerzés még nem állt készen egy Adyhoz hasonló költőegyéniség műveinek megzenésítésére Bartók és Kodály mögött is alapos prozódiai tanulmányok, valamint az új német, osztrák, és mindenekelőtt francia daltermés ismerete állt, amikor hozzáfogtak első Ady-dalaik megkomponálásához (Ujfalussy, 1979. 13. o.). Itt kell megjegyezni, hogy az említett megzenésítések zöme zongorakíséretes dal, ám nem ritka a kamaraegyüttessel vagy zenekarral kísért szóló vokális darab, sőt az a cappella, illetve instrumentális kísérettel ellátott kórusmű sem, mely mutatja, hogy Ady közösségi költészete is számottevő visszhangra talált. Kodály Ady-megzenésítései is kiválóan példázzák e műfaji-apparátusbeli sokszínűséget: a Két ének (1913, 1916) Ady- dala zenekar-kíséretes, az Ádám, hol vagy? és a Sappho szerelmes éneke az Öt da/-ciklusból (1915-1918) egyszerűbb, zongora-ének letét, az Akik mindig elkésnek (1934) vegyeskarra, a Fölszállott a páva (1937) pedig férfikarra íródott. Kodály öt Ady-inspirálta kompozíciója mellé szokás állítani a zenekari Páva-variációkat is (1938-1939), mely a közismert és a magyar ereszkedő-kvintváltó pentatónia jelképévé lett népdalt dolgozza fel, de Ady versével is összefüggésbe hozható. A Kodály-kutatás régóta számon tartja az Ady-hatás jelentőségét a zeneszerző művészi kibontakozásában és zenepolitikusi szerepvállalásában. E hatás megnyilvánulási formái széles skálát ölelnek fel: kezdve a Kodály-írásokban előforduló Ady-idézetek és szófordulatok sokaságától az Ady-versek megzenésítésén át egészen addig, hogy a komponista működése egész életében megfelelt a költő eszméinek, sőt, Dalos Anna meglátása szerint Kodály részben éppen Ady küldetéstudatához igazodva maradt mindvégig Magyarországon (Dalos, 2005. 103. o. Lásd még Eősze, 2000. és Ujfalussy, 1979). Kodály zenekari dala Ady Sírni, sírni című versére több szempontból is magára vonja a figyelmet: amellett, hogy a kompozíció a legelső Ady-feldolgozás Kodály életművében, meglehetősen különleges műfaja is - a nem népies, hanem a klasszikus, illetve század eleji hagyományokból kiinduló műdal ugyanis viszonylag ritka az oeuvre-ben. Emellett apparátusa is érdeklődésre tarthat számot, hiszen - társdarabjával, a Berzsenyi-versre íródott A közelítő téllel együtt - a zeneszerző legkorábbi zenekar-kíséretes dala, sőt, az egyetlen olyan, mely már legelső formájában is zenekarra íródott. Ily módon a zenekar súlya aligha lehet kérdéses, s ez a finom hierarchia a dal textúrájában is jól megmutatkozik: a takarékos motivikus anyaggal dolgozó énekszólam ugyanis szinte kizárólag a zenekari kíséret által nyeri el intenzív kifejezőkészségét, drámaiságát, ami Wagner és Mahler ének-zenekari hangszerelésének a fiatal Kodályra tett számottevő hatását is jelzi. Az énekszólam kevéssé melodikus arculatából adódik a 12 ütemes zenekari bevezetés rejtélyessége is, mely tematikusán nem előlegezi (nem előlegezheti) a vokális szólamot, így csupán hangütésében készíti elő a vers első megszólalását. Tematikus bevezetésnek legföljebb a vészjósló tremo- lók fölött megszólaló torculus-motívumot (D-E-D a mélyvonókon) tekinthetjük, mely a dal kulcsmotívumának, a sírás képével társuló kis-szekund lépésnek diatonikus, mintegy „ideális" variációjaként értelmezhető. A kompozíció korábbi elemzői is úgy találták, hogy a mű egész struktúráját jellemző, a mindenfajta zenei „fogódzót" nélkülöző szerkesztés- mód már itt, a bevezetésben teret nyer (Kecskeméti, 1981. 78. o.), illetve hogy legföljebb a mixtúrákat lehet kapcsolatba hozni a későbbi ütemek tematikus építkezésével. (Sonkoly, 1960-1961. 125.) Kodály kompozíciójának szabad, majdhogynem improvizatív jellegére utalva Kecskeméti találóan megjegyzi, hogy Ady szabályos verspárjai önmagukban csaknem dalszerűbbek, mint a rájuk alkalmazott zene (Kecskeméti, 1981. 80. o.), ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Kodály maga sem dalnak, hanem éneknek nevezte 60
