Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Fried István: Németh László–Kazinczy Ferenc–Babits Mihály

mint Kazinczy, s ebben (Németh tagadása ellenére) a személyes ütközések éppen úgy szerepet játszanak, mint az irodalom- és kultúrafelfogások összeegyeztethetetlensége. Az előbbit elhanyagolnám, inkább az utóbbiról. S arra sem térnék ki, hogy Babitsnak nemcsak Némethtel volt „nemzedéki" vitája, hanem Halász Gáborral is, a hasonló korosztályhoz tartozó Márai előbb támadta, utóbb megbékélt vele. Németh tézise szerint Kazinczy és Babits között párhuzam vonható, a kortársak ezt pontosabban látták.30 A Babits-portré árulkodó, hiszen olyan írástudó megjelenítésére kerül sor, akinek eszerint irodalom- és nemzetfelfogása a Némethével az ellenkező oldalon található. Érdemes hosz- szabban idézni:

„Egy öregedő írót látunk, aki mindennap elnézi a szellem rádiótornáját, s gémberedéstől megóvott készültséggel száll műről műre. Műveltsége, sajnos, sok tekintetben félrevezető is volt. Nem ehhez a helyhez és helyzethez készült; nem a maga és fajtája sorsában széttekintő ember gyűjtötte, inkább egy magántudós, aki mindent ismerni s egy poliglott, aki minden nyelvet beszélni akar. Ahogy verselésében is együtt volt minden forma, éppen csak az a sorsunkba írt kategorikus nem, amelyet egy Ady munkált és gyötrött ki magának: műveltségében is volt valami szervetlen filozop- terin egyetemes -, sok csillag és kevés gyökér. "31 32

Végigolvasva, behelyettesítve más (rokon) kifejezésekkel, akár Kazinczy-portrénak is megfelelne, a „gyökeres"-ebb Berzsenyivel, Csokonaival szemben a felületesebb (vö. a korábban idézett alsó-felső ellentéttel) Kazinczy. A célzás Szabó Dezső pamfletjére, filo- zopter az irodalomban, aligha félreérthető, az Ady-Babits-szembesítés, noha nem ilyen intonációval, de efféle ideologikus tartalommal később is előkerül, a fenn-lenn bináris oppozíció a kétféle irodalom- és kultúraszemlélet közötti távolságra utal; két irodalmi sor vázolódik föl aztán a Németh-műben, az érvényesülő-„hígabb", amely sekélyebb, valamint a maga és fajtája sorsában széttekintő írástudóké, a mélyebbeké. S ha a Kazinczy-portré látszólag megmaradt egy irodalom-kultúratörténeti felfogáson belül, Babitsról szólva, még időszerű irodalompolitikai kérdések voltak fölvethetők, ha úgy tetszik, „hatalmi" harcnak lehettek a kortársak a szem- és fültanúi. A Babits irányította Baumgarten-kuratórium és a Nyugat ellenében kellett szervezkedni, hogy a Németh képviselte „irány" elfoglalhassa pozícióját az irodalmi mezőn. Az erősen megkérdőjelezhető, hogy a Nyugat lett volna az egyetlen kánonképző, intézményes erő, a Nyugattal szemben a Napkelet, az Akadémia és a Kisfaludy Társaság, az 1930-as esztendőkben szerveződő folyóiratok (Budapesten és vidéken) szerencsésen tanúsították a magyar irodalom többközpontúságát. Az mindenképpen említendő, hogy Babits tekintélye nem kizárólag „irodalompolitikai" pozícióiból fakadt (nyilván onnan is), szellemi magatartása, szerkesztői, költői-fordítói munkássága egyként vonzott és taszított, de mindenképpen tiszteletet parancsolt. Németh maga is törekedett vezetői, irányítói, „organizátori" pozícióra, bekapcsolódása a Nyugat szerzői közé, konfliktusa, kimaradása egy olyan helyzetbe juttatta, amely lehetővé tette számára pályája újragondolását, irodalom- és műveltségeszménye markánsabb körülírását. S ez semmiképpen nem egyezett a Babitséval, noha voltak közösnek mondható olvasmányélményeik (Proust). Németh maga von párhuzamot Kazinczy és Babits között: „Sokaltuk a Kazinczy körül támadt pusztaságot, de ha itt kisebb támadt: a magyar irodalom lett nagyobb s nem a könyö- rület. A magyar szellem a Nyugaton kívül mozdult meg, s ami felé folyt belőle, gáncs volt és judás- pénz."32 Azt „mellékesen jegyzem meg, hogy Thurzó Gábor Némethben „Kazinczy-típusú literátor"-t vélt fölfedezni33, Hamvas nem azt rója föl Némethnek, hogy hangja személyes,

30 Vö. a 3. sz. jegyzetben, i. m.

31 Kisebbségben, 78-79.

32 Uo., 79.

33 Thurzó Gábor: A nagy por után. Napkelet 1939, 337-340.

48